Facebookon, és itt a blogon is kértünk titeket, ha elolvassátok a havi kihívásos könyveteket, akkor küldjétek el az értékeléseteket, mert szeretnénk itt a blogon is belőlük egy válogatást csinálni! :)
Íme el is készült, nagyon köszönjük a beküldött értékeléseket! És azt is, hogy ilyen sokan velünk olvastatok januárban!
Ha februárban is szeretnétek velünk olvasni, itt találjátok a részleteket.
1. hónap/január: Olvass el egy novelláskötetet!
Beérkezett értékelések:
Ha a véleményemre vagytok kíváncsiak, elég különös egy kötet volt ez. Fitzgerald eddig meg nem jelent novelláit szedték egy csokorba.
Leginkább az író pozitívabb kicsengésű történetei tetszettek, mint amikor pl. egy-egy félreértésről van szó. A legjobban így a Láz (A ház asszonya) tetszett a gyűjtemény végéről és a Rémtörténet az elejéről. Ezek a történetek sodortak a legjobban magukkal, ezeket tartottam a legösszeszedettebbnek.
A legkevésbé a polgárháború idején játszódó történet tetszett (két verziójában is sajnos), valahogy kilógott a sorból.
Számomra voltak a kötetben olyan novellák is, amik egyáltalán nem ragadtak meg bennem és valahogy olyan befejezetlennek tűntek, mint pl a Köszönet a tűzért.
Nyilván megvan a befejezetlenség meg az elnagyoltság oka az írói háttérben. Fitzgerald anyagi- és családi problémái is közrejátszhattak.
Lehet, hogy üdvösebb lett volna elkezdeni Fitzgeraldot olvasni egy nagyobb lélegzetű regényével (várom is az ötletet, melyikkel?), mert ez a gyűjtemény inkább a kor árnyoldaláról szól… olyan nehéz témákról, mint pl. a rossz házasságok, tönkrement emberéletek, botrányok stb. Nem véletlenül nem jelentették meg az akkor aktuális lapok ezeket az írásokat, bár nyilvánvaló, hogy ezek nélkül nem kapnánk teljes képet arról az időszakról, ami a világválságot követi.
Lehet, hogy inkább a pénzhez jutás motiválta az írót, ezért nem tudott igazán belemélyedni egy-egy írásába? Vagy, mert én tudok egy regényben jobban elmélyedni? :)
A hosszú előszót elolvastam, de a végén lévő kimerítő jegyzetet már nem tudtam volna!
Mindent egybevetve a novelláskötet nálam elérte a lényegét: kíváncsivá tett Fitzgerald többi regényére :) Mert alapvetően nagyon jól ír, mintha valami kortárs író lenne. Ötös skálán 3-ast adnék neki.
Én is részt vettem a januári kihíváson. Az általam választott novelláskötet George R. R. Martin: Álomdalok című könyve. Az íróval a Tűz és jég dala kötetek olvasásakor ismerkedtem meg. Teljesen elvarázsoltak ezek a könyvek, ezért választottam most az Álomdalokat. :)
Már az ajánló is izgalmasnak tűnt, olvashatunk Hugo-, Nebula- és Bram Stoker díjas novellákat.
A könyv eleje számomra kicsit döcögős volt, mivel az író életrajzával indul. A maga módján ez is érdekes rész, hiszen bepillantást nyerhetünk abba, hogy hogyan írta meg egy-egy művét, hogy hogyan sikerült (vagy nem sikerült) közzétennie azt, és hogy kik voltak nagy hatással munkásságára. Viszont én már annyira szerettem volna nekikezdeni a novelláknak, hogy hajszál híján átlapoztam ezt a részt. :$ Persze mivel durva könyvfüggőként egyszerűen képtelen vagyok csak egy oldalt is lapozni olvasás nélkül, végigolvastam az önéletrajzot is. És egyáltalán nem bántam meg. :)
Az ezt követő történetek pedig lenyűgözőek. Tökéletesen kidolgozott képzeletbeli világokba léphetünk be, fordulatos eseményekben lehet részünk, az írások végkifejleténél pedig szinte mindig ledöbbentem. Imádom. :)
Még nem jutottam a könyv végére (2,5 éves és 1 hónapos lányaim folyton visszarántanak a valóságba :D ), hátra van az egyik legérdekesebbnek tűnő történet is. Viszont már most ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a fantasyt és a sci-fit. :)
Most pedig olvasok tovább... egyrészt kiélvezem a csendet, másrészt szeretnék részt venni a februári kihíváson is. :)
Most olvastam elsőnek novellát, de biztosan nem utoljára. Igazából nem erre számítottam. Úgy gondoltam, egy kisebb történetet kapok majd. Ehelyett szinte minden egyes oldal külön történet volt.
Volt egy pár darab ami igazán nekem való volt, például az anyukás írásokat igazán kedveltem, vagy szörnyülködtem rajtuk, viszont olyan is akadt amit kicsit unalmasnak ítéltem. De az biztos, hogy a könyv olvasása alatt pincér akartam lenni.
Mialatt a teámat szürcsölgetem itthon és a szövegen gondolkodom, amit fel akarok jegyezni, azt kell hogy mondjam, olvassátok el ha egy-két óra kikapcsolódásra vágytok.
Egyébként én nem vagyok kávéházi látogató, de azt azért nem mondanám, hogy nem lennék az.
Nem kedvelem annyira a hosszú novellákat, ezért ez a kedvenc novellás kötetem már hosszú évek óta. Természetesen az iskolában ismerkedtem meg vele, középiskolában és egyből megtetszett, hogy milyen rövid, humoros, váratlan csattanót tartogató kis szösszenetek ezek.
Gyorsan is lehet haladni vele, nyilván ki lehet olvasni egy óra alatt is a kötetet vagy még rövidebb idő alatt, de aki igazi ínyenc, az lassan olvassa, minden nap csak egyet. Akár direkt elfoglaltságként vagy csak valamire várva....pl, hogy felforrjon a víz vagy felvegye a férj a telefont.
A címek is érdekesek, viccesek, lehet szórakozni azzal is, hogy az ember próbál kirakni belőlük egy mondatot, pl.ha megvannak a címek (mint nekem) egy listában egymás alatt....
Szóval remek szórakozás és művelődés egyben.
A Vonalkód című novella gyűjteményt, tulajdonképpen nem is a kihívásra választottam , hanem még decemberben a könyvtárban, és mivel januárban fedeztem fel a kihívást, passzolt ide nagyon is :) !
Az írónőre még jó pár évvel ezelőtt figyeltem fel, a Nők Lapjában olvasgattam az írásait, amik persze nagyon tetszettek, vártam őket, pedig több hetente volt csak egy írás a lapban.
Ez a kötet nem egy mosolygós fajta, talán nem is volt benne vicces, mindegyik olyan fajsúlyos, vagy nem is tudom, hogy ez-e a jó szó rájuk.
Megmaradtak még napok múlva is a fejemben, eszembe jutottak és nagyszerűek! Tetszettek az alcímek is a történetek alatt, mindegyiknek köze volt a vonalhoz és a történetekhez is. Biztos nem mindegyik saját történet, mármint nem az íróval történt meg, nekem mégis úgy érződött.
Egy kicsit időutazás is volt, azt hiszem Tóth Krisztina ugyan idősebb nálam pár évvel, de visszavitt az én gyerekkoromba, hol egy iskolába, hol egy családi esemény, hol egy tábor kapcsán. Nem az a könnyed mű, mégis nagyon színvonalas és a maga nemében letehetetlen olvasmány, csak ajánlani tudom mindenkinek :) !
Maupassant A Tipikus Francia Férfi.
Így, nagybetűvel, ahogy a nemfranciák elképzelik.
A Szerelem, a Halál és a Nők - ekörül a Szentháromság körül forognak a gondolatai. És mindhármat tökéletesen írja le. Nála minden tett és érzés elfogadásra talál, mind természetes és 100 %-ig átéli. Hiszen csak így érdemes.
Mélységesen sajnálom, hogy csak most találkoztam vele. Ő az a francia író, aki képes megszerettetni a francia irodalmat a tinikkel, hiszen félúton van a klasszikus és a kortárs közt, könnyedén és mindenki számára érthetően ír. Megérdemelné felvételét a középiskolai tananyagba.
Mégegyszer köszönjük az értékeléseiteket, megint jó sok könyvvel gyarapodott a várólistánk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése