Ecsédi Orsolya: Cirrus a tűzfalon

Egy rendbontó vírus kalandjai

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy háromgyerekes anya létemre nagyon szeretem a gyermek- és ifjúsági könyveket (is). Régebben azért olvastam sok gyerekkönyvet, hogy kiválasszam a gyerekeim olvasmányait, vagy legalább valamennyire terelgessem őket a gyermek- és ifjúsági irodalom egyre bővülő kínálata között. 

Ma már nem szükséges terelgetni őket, mivel ketten már átléptek a felnőtt kategóriába, Titusz pedig állandó látogatója a falu könyvtárának, bizonyos időközönként elszalad, 5 percre van tőlünk és egy könyvvel tér haza. 

Legutóbb egy Agatha Christie regényt hozott, ami amúgy itthon is megvan. :) Eddig még túl sokat nem láttam a kezében, őt még néha noszogatni kell, hogy olvasson, bár nem kevés olyan könyv volt már az olvasmányai között, amit nem tudott letenni.

A terelgetésről már leszoktam, viszont ajánlani továbbra is ajánlok nekik könyveket, ha kell, akkor rámenősen is nyomulok utánuk, hogy mikor olvassák már el azt az bizonyos könyvet. Szerintem a mai bejegyzésben szereplő könyv esetében nem kell majd nagyon nyomulnom, mert én úgy érzem, hogy ez teljesen magával fogja ragadni Tituszt, két napnál nem adok neki többet, és már végez is vele.

Melyik gyereknek ne tetszene egy nagyon aktuális, nagyon mai könyv, amikor a gyerekek idejük jó részét számítógép, telefon és internet előtt töltik, ebben nőttek fel és el sem tudják képzelni, milyen az, amikor még nem volt internet. 

Ennek a könyvnek a főszereplői a vírusok, de közülük is különösen egy, Cirrus, aki viszont nem olyan, mint a többi vírus, kilóg közülük, már az is vidám dolog, hogy egy olyan vírus a hősünk, akinek van egyénisége, aki nem tud és nem akar rosszat tenni, akinek édesapja Virmos, a rímfaragó, édesanyja pedig Virolett, aki szereti a virágokat a falra festeni és amúgy is úgy gondolja, hogy éljen a Viráguralom. 

Cirrus iskolába jár, különcsége ellenére még barátokat is talál, de azért különös képessége és színes egyénisége miatt nincs könnyű dolga a többi vírus közé való beolvadásban. Nem is sikerül neki, mi pedig drukkolunk, hogy ne is sikerüljün. Legyen ő egy olyan kis vírus, akinek más lesz az élete, mint a többinek, aki valami egyedit, óriásit hoz létre.

Itt tartottam az olvasásban és a nagy drukkban, amikor rádöbbentem arra, hogy a szerzőnek annyira sikerült engem is magával ragadnia Cirrus történetével, hogy teljesen elfelejtkeztem arról, hogy Cirrus egy vírus, egy hús-vér kisfiú jelent meg előttem, akinek igencsak szurkoltam a sikeréért és azért, hogy egy boldog vírusfiú maradhasson. 

A történet vicces és üdítően egyedi. Tele van szójátékkal, Ecsédi Orsolya nemcsak a történettel, hanem benne a szavakkal is remekül játszik. Nagyon mai, nagyon vidám, nagyon élveztem és meg vagyok győződve arról, hogy a gyerekeimnek is tetszeni fog. Mert nem csak Titusznak nyomom majd a kezébe, hanem a nagy tesóinak is. 

10/10

Bea

Kedvenc idézeteim:

"A nem fertőző vírus egyenesen olyan - ahogy az ősi webegyeskori mondás tartja -, 

mint a hideg melegszendvics."

"A kedvenc dalocskáját dúdolgatta magában, azt, hogy 

Bóbita, Bóbita frissít, közben a szoftverek szűrnek, 

részadatok furikáznak, vírushadak települnek."

"Ki tudom olvasni a jövőt üvegszálból, memóriakártyából, 

meg az adatfelhők formájából is.

- Ez valami varázslat?

- Dehogy. Valószínűségszámítás."