The End Of The F***ing World

Pár héttel ezelőtt jött velem szembe ennek a rendkívül érdekes című sorozatnak az előzetese, és már ez a pár perc megmutatta, hogy ez egy nagyon érdekes, inkább furcsa akárminek tűnik, de éppen ezért egyértelmű, hogy bele kell majd néznem.

Ezt a remek sorozatot ismét a Netflixnek köszönhetjük, mostanában nagyon sokszor megjegyzem, hogy milyen jó, hogy van nekünk a Netflix, ami ilyen magas szintre emelte a sorozatkészítés művészetét, és egy csomó olyan dolog elkészülhet így (mint például a The End Of The F***ing World), aminek egy pár évvel ezelőtt még nem igazán lett volna nagy jövője. A sorozatok mostanában a fénykorukat élik, a szolgáltatók, gyártók között nagyon nagy a verseny, a nézők igénylik a minőséget, én meg tök boldog vagyok, mert egyre csak gyűlnek a várólistámon a jobbnál jobb sorozatok.

De ne térjünk el a tárgytól, térjünk is vissza a bejegyzés címadó sorozatára a The End Of The F***ing Worldre, röviden az TEOTFW-re.
A sorozat nyolc, szokatlanul rövid, átlagban húsz perces részből áll. A főszereplő pedig két zűrös 17 éves fiatal, meglehetősen elcs*szett élettel. A történet bizarr, fura, majd megint bizarr, ezek mellett feledhetetlen is.
James saját bevallása szerint egy pszichopata, Alyssa pedig egy lány, aki bár nem pszichopata szeret nagyon furán viselkedni. Na ők ketten egymás mellé keverednek, ellopnak egy kocsit, és itt a törénet bizarrból átmegy egy még sokkal sokkal különösebb road movie-ba.

A Jameset játszó Alex Lawther játéka egyszerűn fantasztikus, ahogy életre kelti ezt a fura és csendes karaktert, azt szavakkal tényleg nem lehet leírni, nézni kell és kész.
Alex Lawther a Black Mirrorból lehet ismerős, ugyanis egy részben övé volt a főszerep, a karaktere abban az epizódban is khm... megdöbbentő volt.
Másik főszereplőnk Alyssa karaktere is fenomenális volt, csakúgy Jessica Barden, aki sokat hozzátett Alysaa "alyssaaságához". A film, a sorozatok világának még több Alyssára lenne szüksége! :D

Amikor az első részben jobban kifejtették James pszichopataságát, akkor azt még nem igazán tudtam hová tenni, de úgy gondoltam, hogy ez nagyon nem oké (főleg hogy most nagyon sokat olvastam pszichopatákról ebben a könyvben). Hisz ezt a sorozatot meg fogja nézni egy csomó fiatal is, és hogy lehetne egy pszichopata karakter valamilyen szinten idealizált főhőse egy ilyen történetnek.
Egy kicsit Margot Robbie agyonmarketingelt, I, Tonya című filmje jutott eszembe. Egy film, aminek a főszereplője, főhőse, egy korcsolyázó, aki eltörte egy másik korcsolyázó lábát... és mi van ezzel az emberrel? Miért vigyorog Tonya Harding együtt Margot Robbival, a film premierjén?
Na mindegy, a lényeg az, hogy végignézve a sorozatot minden ilyenféle vélekedésem alaptalan volt, rájöttem, hogy James nem egy pszichopata, csak egy elveszett tizenéves fiú.

Ha belekezdtek a sorozatba, semmiképp sem kell megijedni az első részeknél, amik a széria legfurcsább részei, nézni kell csak nyugodtan tovább, a végén majd szépen minden a helyére kerül. Hagyni kell magad James-szel és Alyssával együtt szembeszállni a világgal, és akkor egy kihagyhatatlan élményben lesz részed.

Ja, és még nem is említettem a sorozat csodálatos zenéit, amik nagyban hozzájárultak a hangulat és az egész atmoszféra megteremtéséhez.

A befejezés tökéletesen feltette az i-re a pontot, és bármennyire is imádtam ezt a nyolc részt, nem igazán tudok folytatást, második évadot elképzelni hozzá, mivel ez így volt tökéletes ahogy volt.

10/10

Zsófi