2018. január 31., szerda

Egy év egy tucat könyv - Alice Munro: Ifjúkori barátnőm

A blog kihívásának köszönhetően olvastam el ezt a könyvet. Igaz rajta volt a várólistámon egy ideje, de beletelhetett volna akár hónapokba vagy évekbe is, amíg sorra kerítem, ugyanis több száz könyv van ezen a listán, és mindig kerülnek hozzájuk újak is, tehát megjósolhatatlan, hogy mikor vettem volna a kezembe a kihívás nélkül.

Viszont annyira belelkesedtem, hogy elolvastam még egy novellagyűjteményt, sőt egy harmadik is itt vár a sorára, bár azt már kihíváson kívül fogom elolvasni. 

Térjünk vissza Alice Munrohoz. Jó pár évvel ezelőtt olvastam már egy novelláskötetét, de akkor semmiféle nyomot nem hagyott bennem. Úgy voltam vele, hogy nem volt rossz, de semmi kiemelkedő, egynek elment. Ha jól emlékszem, a Szeret, nem szeret volt, de teljesen biztos nem vagyok benne.


Az Ifjúkori barátnőm ezzel szemben annyira tetszett, hogy ismét az a helyzet állt elő, hogy nagyon lassan olvastam, mert annyira szerettem az írónő stílusát és annyira élveztem ezeket a történeteket, hogy azt akartam, minél tovább tartsanak. 

Pedig még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon vidám történetek lettek volna. Nem mondom, humort és iróniát is találtam benne, de mégis a hétköznapian induló, egyszerű esetekkel lepett meg, amelyek ilyen-olyan fordulatokat vettek, hogy egy egészen más befejezést kapjanak, mint, amit én folyamatosan kitaláltam. Néhol egyenesen meghökkentő véget ért a történet.

10 novellát tartalmaz a könyv, amelyekben női főszereplők életét vagy éppen elbeszélését követhetjük nyomon. Nagyon tetszettek ezek a novellák, és az ahogyan a szerző keretbe foglalta őket. 

Az Ifjúkori barátnőm című történet egy tanítónő visszaemlékezése egy bizonyos tanyán töltött napjaira, ahol egyáltalán nem hétköznapi és elvárt módon alakultak a kapcsolatok, és a történet vége is meglepetéseket tartogat. 

Az Öt pont főszereplőnője napjait egy házasságon kívüli kapcsolat teszi izgalmassá és valami mássá. Miközben megismerjük ennek a nem túl felemelő kapcsolatnak a részleteit, a férfi fiatalkorából is nagyon érdekes történeteket olvashatunk. 

A furcsa című Meneseteung egy költőnő, Almeda Joynt Roth napjait mutatja be nekünk, aki meglehetősen jó környéken lakik, ám egy utcával arréb ugyanezt már nem lehet elmondani, és sajnos ez az utca meglehetősen közel van Almeda házához, ahol egyedül él. Bár reménykedik a szomszéd agglegény közeledésében, akivel néha már együtt sétálnak haza a templomból, az ő története is meglehetősen furcsán fejeződik be.

Az Ölelj magadhoz, el ne engedj című novellában Hazelt, az özvegy középkorú nőt ismerhetjük meg, aki visszatér elhunyt férje fiatalságának helyszínére, és megpróbálja megtalálni férje emlékeit, szerelmét és egy rokonát, akikről nagyon sokat hallott. Talán mondanom sem kell, hogy a kalandja furcsán alakul.

A Narancs és alma című fejezetben Barbarát ismerhetjük meg, aki előnyös házasságot kötött és jólétben él. 1955-ben járunk, míg a férje mindenféle vállalkozásba belekezdett, Barbara csak olvasott. Egyre többet és többet. Majd jó ismerősük lesz Victor és Beatrice. Ez az ismeretség nyomasztóan hat a házasságukra.


Ha kedvet kaptatok a novellás kötet elolvasásához, akkor a többi novella már legyen meglepetés. Én nagy-nagy élvezettel olvastam mindegyiket, ezek után természetes, hogy Alice Munro többi könyvét is felveszem a várólistámra.

10/10

Bea

2 megjegyzés:

  1. Köszi az ötletért, biztos én is el fogom olvasni, mert nagyon szeretem a novellákat.
    A kihívásra az én kötetem Tóth Krisztinától a Vonalkód volt, ami nagyon tetszett, kicsit időutazásos volt nekem, főleg a gyerekkorunkba vittek vissza a történetek, de mindegyik másért volt meglepő és jó :) .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, én pedig Tóth Krisztina Vonalkódját fogom elolvasni. Olvastam már tőle, tetszett is, de ez még eddig kimaradt. :) Ha emailban írsz egy címet, akkor küldünk neked meglepit. :) Bea

      Törlés