Ali Benjamin: Suzy és a medúzák

Suzy 12 éves. Más mint a többiek. Nem találja a helyét az osztálytársai között és ők sem könnyítik meg a helyzetét. Kicsivel másabb volt, amikor Franny még élt. Franny a barátnője volt és sok időt töltött Suzyval. Együtt töltötték a szabadidejüket, sokat jelentettek egymásnak. Suzy így gondolja.

Aztán megtörténik, és Suzy nem hiszi el, hogy az ilyenek csak úgy megtörténnek. 12 éves lányok nem halnak meg csak úgy. Valami oka biztos, hogy van. Pl. lehetnek a medúzák is.

A könyv Suzy története, aki egy nagyon intelligens 12 éves lány, más, mint a többiek, ám nem okozott ez neki problémát, míg Franny élt. Suzy Franny halála után megpróbál értelmet találni a halálában, mert az, hogy csak úgy megtörténik az, hogy valaki egyik pillanatban még lélegzik, a másikban már nem, ez egy értelmetlen dolog.

Az iskolai kiselőadásra a medúzák életéből készül fel és közben eszébe jut, hogy Franny halálát is okozhatta egy medúzacsípés. Napjait és gondolatait ez az elmélet és az utána való kutatás tölti ki, miközben megismerhetjük mindennapjait, a szüleit, a testvérét, az osztályhoz való viszonyát, és sokat megtudhatunk Frannyról is.

A medúzás részeket is nagyon szerettem, rengeteg érdekes és új dolgot tudtam meg róluk, mondjuk ez nem volt nehéz, mert szinte alig volt némi ismeretem ezekről a titokzatos lényekről.

Gyönyörű történet a gyászfeldolgozásról, a kitaszítottságról, a családról, a magányosságról, nagyon szép stílusban, megható, ugyanakkor vicces és szeretnivaló. 

Egy olyan ifjúsági regény ez, amit nem csak a gyerekeknek, a fiataloknak, hanem a szülőknek és úgy általában felnőtteknek is ajánlok elolvasásra.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

"Egymillió év alatt sem történhetne meg.

De mi van, ha mégis?"

"...annyival is láthatatlanná tud válni az ember, ha egyszerűen csak csöndben marad."

"Van, amikor annyira meg akarsz változtatni valamit, 

hogy egyszerűen nem bírsz ott maradni, 
ahol a dolgok normálisan mennek."

"…nem értem, hogy az emberek miért tartják a fecsegést udvariasabbnak, 
mint a hallgatást. ….Hiszen a hallgatás is többé-kevésbé ugyanazt jelenti, 
mint a fecsegés. 
Semmit. 
Különben is fogadni mernék, 
hogy az úgynevezett fecsegés több barátságnak vetett véget, 
mint a csend valaha is."

"- Nos szeretném, ha tudnád - folytatta, mintha válaszoltam volna neki -, 

hogy mindenki másképp gyászol. 

Nincs se helyes, se helytelen módja annak, 

hogy meggyászoljuk azt, akit szeretünk."

"Amikor valami fontosat kell kommunikálnod, akkor szemtől szembe mondd el."