Egy év egy tucat könyv - Alice Munro: Ifjúkori barátnőm

A blog kihívásának köszönhetően olvastam el ezt a könyvet. Igaz rajta volt a várólistámon egy ideje, de beletelhetett volna akár hónapokba vagy évekbe is, amíg sorra kerítem, ugyanis több száz könyv van ezen a listán, és mindig kerülnek hozzájuk újak is, tehát megjósolhatatlan, hogy mikor vettem volna a kezembe a kihívás nélkül.

Viszont annyira belelkesedtem, hogy elolvastam még egy novellagyűjteményt, sőt egy harmadik is itt vár a sorára, bár azt már kihíváson kívül fogom elolvasni. 

Térjünk vissza Alice Munrohoz. Jó pár évvel ezelőtt olvastam már egy novelláskötetét, de akkor semmiféle nyomot nem hagyott bennem. Úgy voltam vele, hogy nem volt rossz, de semmi kiemelkedő, egynek elment. Ha jól emlékszem, a Szeret, nem szeret volt, de teljesen biztos nem vagyok benne.

Erich Kästner: A repülő osztály

Erich Kästner olvasási szempontból nagyon fontos író számomra. Életem első olvasott könyve Erich Kästnertől A két Lotti volt, és mondhatom azt, hogy a könyv elolvasásával úgy 8 éves korom körül meg is szerettem az olvasást. 

A repülő osztály nagyon sokszor nézett szembe velem a könyvespolcról, de valahogy sosem kerültünk közelebbi kapcsolatba.

Nógrádi Gábor: Lángoló nyaram

Nógrádi Gábortól akkor olvastam először, amikor a nagy gyermekeim még kisebbek voltak, úgy kb. 10-12 évvel ezelőtt. Akkor a Petepite és Az anyu én vagyok nagyon tetszett, azt gondoltam, hogy ez egy jól eltalált témájú gyerekkönyv, jókat nevetgéltem rajta.

Ezzel a könyvvel viszont sikerült igazán meglepnie, vagy inkább meghökkentenie a szerzőnek. A történet úgy nagyjából 7 nap eseményeit foglalja össze, amely 7 nap első napján a 15 éves Dávid, aki Magyaországról érkezett a szüleivel és a bátyjával a görög szigetre, megpillantja Dortét, a dán kamaszlányt és ott menten, a vacsoraasztalnál ülve beleszeret.

Ali Benjamin: Suzy és a medúzák

Suzy 12 éves. Más mint a többiek. Nem találja a helyét az osztálytársai között és ők sem könnyítik meg a helyzetét. Kicsivel másabb volt, amikor Franny még élt. Franny a barátnője volt és sok időt töltött Suzyval. Együtt töltötték a szabadidejüket, sokat jelentettek egymásnak. Suzy így gondolja.

Aztán megtörténik, és Suzy nem hiszi el, hogy az ilyenek csak úgy megtörténnek. 12 éves lányok nem halnak meg csak úgy. Valami oka biztos, hogy van. Pl. lehetnek a medúzák is.

Jessie Burton: Múzsa

Jessie Burton jó úton halad afelé, hogy szépen lassan a "megbízható" szerzőim között tudja magát. A babaház úrnője című könyve egy különleges és erőteljes történet volt, ezért kíváncsian fogtam a kezembe a második magyarul megjelent könyvét is.

És ugyanazokat a szavakat tudom használni erre a könyvére is: különleges, erőteljes, néhol zavarba ejtő, és sokszor varázslatosan mélabús. Írjon még sok-sok könyvet, mert olvasni szeretném őket! 

The End Of The F***ing World

Pár héttel ezelőtt jött velem szembe ennek a rendkívül érdekes című sorozatnak az előzetese, és már ez a pár perc megmutatta, hogy ez egy nagyon érdekes, inkább furcsa akárminek tűnik, de éppen ezért egyértelmű, hogy bele kell majd néznem.

Wéber Anikó: El fogsz tűnni

Wéber Anikó nevét Az osztály vesztese című könyv olvasása után jegyeztem meg magamnak. A könyvről írt értékelésemet IDE KATTINTVA elolvashatjátok.

Nagy várakozással tekintettem ennek a könyvnek az olvasása elé, a fülszöveg ismét egy osztályközösséget ígért, amelyben ezúttal is vannak olyan gyerekek, akiket a többiek kiközösítenek, vagy inkább csak nem fogadnak be a közösségbe, a hangadók zaklatják őket, mert a gyengéket, a kicsit másabb gyerekeket, vagy azokat, akik kilógnak a sorból, ezáltal elszigetelődnek könnyebb bántani. Sebezhetőbbek, érzékenyebbek.

Jamie Oliver: Minden napra superfood

Az egészség és a boldogság receptjei

Ez az egyetlen saját tulajdonú Jamie Oliver könyvem, de a könyvtárból már mindet kikölcsönöztem legalább egyszer, van amelyiket többször is, és kipróbáltunk mindegyikből egy jó pár receptet. 

Jamie-ről nem tudok semmi újat mondani, de azt meg tudom mutatni, mit főztünk legelőször ebből a könyvből és vált hatalmas kedvencünkké. Azóta már többször is megfőztük és imádjuk, az az egyetlen baja, hogy másnapra már csak egy kicsi marad belőle. Legutóbb dupla adagot főztem, de az is csak másnap estig tartott ki.

Rose Tremain: A Gustav-szonáta

Jól indítom az évet, ismét egy nagy élményt adó könyvre sikerült bukkannom. Méghozzá úgy adott nagy élményt, hogy tulajdonképpen nem volt benne semmi különös. Nem voltak nagy katarzisok, nem voltak nagyon meglepő történések, csak szépen, szelíden áradt a történet, a maga eseményeivel, érzelmeivel együtt.

A barátság volt a történet meghatározója, mely egy olyan barátság volt, ami keveseknek adatik meg, minden szépségével, örömével, szeretetével, támogatásával, csalódásával és bánatával együtt.

John Douglas - Mark Olshaker: Mindhunter - Sorozatgyilkosok

Az egyik kedvenc műfajom könyvei mindig megrémítenek, vagyis inkább az rémít meg, ha ki kellene fejtenem, hogy miért is szeretem én ennyire ezeket a könyveket. Miért? Mert izgalmasak? Egy kalandregény is lehet izgalmas.

Igen, a (jó) thrillerek legtöbbször izgalmasak, a cselekményük pedig szövevényes, de sokszor véresek és durvák is.

Gyilkosság, erőszak és halál a fő alkotóelemei egy egyszerű lány (ez vagyok én) kedvenc műfajának.

Levi & Sinonimo: Királyok és keresztek

Képes krónikák

Akik rendszeresen olvassák a blogot, találkozhattak már képregényekről szóló értékelésekkel, és azt is tudhatják, hogy nagy rajongójuk vagyok. 

Természetesen nem egy könyvhöz kell hasonlítani őket, hanem egy teljesen külön műfajként kezelni, amelyben a kép és a kevés szöveg  - jó esetben - ugyanúgy el tudnak vinni magukkal, mintha egy jó könyvet olvasnánk. 

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Az év első disztópiája volt ez a könyv nekem és olyan hatással volt rám, hogy legszívesebben üresen hagynám ezt az oldalt, csak néha írnék egy felkiáltójelet vagy éppen kérdőjelet. Belém fojtotta a levegőt, a szavakat míg olvastam, és végig az járt a fejemben, hogy hogyan és miért?

Hogyan alakulhatott ki egy ilyen közösség és miért működhet egyáltalán??!! Miért hagyják a nők?!! Az anyák és a jóérzésű apák... Nem, olyanok nem voltak. Nagyon kemény, nagyon erősen ható történet volt, megmutatva a kiszolgáltatottságot, a társadalmat uraló csoportok erejét és az erőszak vallásba és törvénybe csomagolását.

Barbara Erskine: A legsötétebb óra

Első könyvem az írónőtől, és annak ellenére, hogy meglehetősen váratlanul értek benne bizonyos elemek, sőt, komoly szerepet is kaptak a történetben, ami néha nekem kicsit sok volt, azt gondolom, még fogok olvasni Barbara Erskine-től.

A történet olvasmányos, bár meglehetősen lassan halad előre, helyenként úgy éreztem, hogy a kevesebb több lenne, de még így is fenntartotta az érdeklődésemet, szerettem olvasni.

Két szuper könyv, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül

Mostanában a téli könyvesbolti hajtás miatt nem volt annyi időm olvasni, mint egyébként szokott lenni, de azért igyekeztem.

2017 utolsó hetén bejött egy vevő a boltba, s a következő mondatot hadarta el gyorsan: - Nem tudom sem a könyv címét, sem a szerzőjét, de annyit tudok, hogy nők lapja.
Nem túlzok tényleg ezt és ennyit mondott..., na az én fejem meg ilyenkor..., ha valaki más mesélné el ezt nekem, én el sem hinném. Fogalmam sincs mit akart jelenteni a nők lapja, az újságot?  Na mindegy, a lényeg az, hogy ilyenkor igazán üdítő és megnyugtató visszabújni az éppen olvasott könyvembe, és elveszni mondjuk Chilében, ahelyett, hogy azon agyalnék (egész nap), hogy hogy lehet az, hogy valaki meg akar venni egy könyvet, aminek még a címét sem tudja... :)

Guillaume Musso: Holnap

Említettem már többször is, hogy Musso a kedvenc szerzőim közé tartozik. Az egyszerű stílusa, az izgalmas történetvezetése és a fő, vagy kedvenc témájaként alkalmazott időutazásos dolgok miatt. Illetve nem annyira időutazás az, ami jelen van a történeteiben, hanem valamiféle játék az idővel.

Ezek az időmanipulációk annyira könnyen elképzelhetőek és olyan gondolatokat hoznak felszínre bennem, hogy már-már azt szeretném, ha tényleg ilyen egyszerűek lennének és egyszer véletlenül akár velem is megtörténjenek.

Egy év, egy tucat könyv: Olvass el egy novelláskötetet!

A kihívás januári részletei:

Januárban egy novelláskötetet kell elolvasnunk, ezért most inspirációként novelláskötetekből készítettem egy kis ajánlót.

Egy év, egy tucat könyv - A Könyvutca első olvasós kihívása

Már rég befurakodott a fejembe egy könyvutcás olvasós kihívás ötlete, de aztán valahogy nem igazán foglalkoztam vele komolyabban. De most itt az új év, új kezdet, és egy csomó könyv ami idén is csak ránk vár. :)

A kihívást egy kicsit olyanra szerettem volna megcsinálni, hogy a mi olvasási szokásainkhoz hasonlítson a legjobban, azaz legyen sokszínű és változatos.

Hát igen, változatos... mindig is azt gondoltam magamról, hogy változatosan olvasok, de ha jobban belegondolok, azért nekem is vannak ezen a téren hiányosságaim, egyszóval ez a kihívás nekem is nagy segítségemre lesz abban, hogy ne tűnjek el jó barátaim, a thriller és krimi hegyek alatt... :)

Suzanne O'Sullivan: Rejtélyes betegségek

Ez a könyv a 2017-es év utolsónak olvasott könyvei között volt, és el is nyerte a tavalyi év legmegrázóbb olvasmánya címet.

Nem igazán szoktam ilyen témájú könyveket olvasni, de ennek egyszerűen olyan érdekes volt a fülszövege, hogy muszáj voltam belekukkantani, és miután belekukkantottam, el kellett olvasnom.

A könyv alcíme nagyon jól összefoglalja tulajdonképpen az egész könyvet: Hogyan okozhat az elme testi tüneteket?

A könyvet olvasni nagyon ijesztő volt, kész horror, na jó, ezért ez túlzás, de azért ezt majd később részletesebben is kifejtem.

Katarina Bivald: Garantált hepiend

Ez a könyv úgy került a listámra, hogy egy kedves molytársam, aki éppen ezt olvasta, jó sok karcot rakott fel a molyon a Könyv a könyvben zónába (ebben a zónában az aktuális olvasmányainkban éppen felbukkanó könyvekről szoktunk megemlékezni, engem is mindig nagyon felvillanyoz, ha egy másik könyvvel találkozhatok a könyvemben).

Ezután lettem kíváncsi erre a könyvre, azzal  felkiáltással, hogy milyen könyv lehet az, amiben ilyen sok másik könyv bukkan fel? :)

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad

Ez a könyv kezdetben teljesen más érzéseket váltott ki belőlem, mint első része, a Léggömbök.

Mielőtt ezt tovább olvasnátok, javaslom olvassátok el IDE KATTINTVA azt az értékelésemet is.

Míg a Léggömbök felébresztette a fiatal, középiskolai énemet, együtt éltem és éreztem a szereplőkkel, visszafiatalodtam és fiatalkori fejemmel éltem bele magam a történetbe, ennél a résznél viszont idő kellett arra, hogy ismét előtörjenek ezek az érzések.