Egy érdekes, de annál jelentéktelenebb könyves felfedezésem: nagyon sok thriller jelenik meg kék, vagy kékes árnyalatú borítóval.
Ti észrevettétek már ezt? :)
És akkor most jöjjön is három (!) kék thriller, amiket mostanában olvastam el:
Michelle Frances: A barátnő
Egy anya, a fia, és annak az új barátnője, mennyi konfliktust rejt magában ez a felállás! :)
Pláne, hogy az anyós egy túlságosan anyáskodó nőszemély, a barátnő pedig egy ambiciózus fiatal lány, na és itt jön a képbe a fiú, akinek bőven van mit a tejbe aprítania. A konfliktushelyzet tehát teljesen adott.
A könyv kb. feléig csak bemelegítést tart nekünk az írónő, a nagyon is hétköznapi szituációkkal, s megadja az állásfoglalás lehetőségét. Őszintén bevallom, hogy én elég sokáig a barátnő, azaz, Cherry-párti voltam, s minden kis apró, az anyósa iránt elkövetett csipkelődésekor, azt mondtam, hogy ez az kislány, csak így tovább.
Azt már azért itt is láthattuk, hogy ez a thriller, nem a nagy fordulatok könyve lesz, de azt meg kell hagyni, az írónő mindent kihozott ebből a szituációból, amit lehetett.
Aztán a könyv felénél, azért csak volt egy nagy csavar a történetben, ami végül is majd a későbbi események elszadulásáért is felelős volt. Itt én csak még inkább Cherry-párti lettem, s Laurát, a gazdag nőt, akinek egész életében mindene megvolt, amire szüksége volt, csak még jobban elítéltem, s nagyon nem tetszett, ahogy a fiába csimpaszkodott.
A befejezéshez közeledve nagyon bedurvultak a dolgok, az anyós és a barátnő is kitett magáért.
A vége pedig, hát... zavarba ejtően gonosz volt. :)
8/10
Gilly Macmillan: Kilenc nap
Ezt a könyvet elolvasva, felállítottam magamban a gyerekrablásos thrillerek felépítésének két típusát. A gyereket vagy egy családtag rabolja el (általában olyan, akire nem is számítanánk), vagy pedig egy nem családtag akárki. Ez az akárki élhet a gyerek közelében, ismerheti őt, vagy lehet egy teljesen ismeretlen pszichopata is.
Egyszóval egy dologban megegyezhetünk, az ilyen típusú thrillereknek nem a meglepő befejezés az erősségük, hanem inkább a mozgalmas cselekmény, vagy esetleg az író stílusa, amivel megfogja az olvasót, s a hangulat, amit megteremt a történetnek.
Gilly Macmillan könyvének sötét hangulata engem már egészen a történet elején megfogott, egy eltűnt gyerek, egy kétségbeesett anya, és egy apa, aki lelépett egy fiatalabb nő miatt. Nagyon hamar sikerült ráhangolódnom a könyvre, egy idő után viszont azt vettem észre, hogy hiába pörögnek a lapok, és tetszik a stílus is, a történet nem sokkal jutott előrébb annál, mint ahol az első fejezeteknél tartottunk, de vállat vontam és olvastam tovább, ám véleményem szerint a pörgősebb thrillerek kedvelőinek ez nem biztos, hogy tetszeni fog.
A történetről én többet nem is szeretnék elmondani, a végkifejletkor egyszerre voltam meglepett és csalódott, szegény rendőrség a befejezés alapján elég kis amatőrnek volt feltüntetve.
Mindesetre, ha a szerzőnek jelenik meg könyve még nálunk, akkor kíváncsi leszek rá, a könyv apróbb hibáitól eltekintve, egy élvezhető thrillerrel volt dolgom.
8/10
Holly Seddon: Lélegzet-visszafojtva
A Könyvmolyképző is új kiadói sorozatba kezdett, melynek főszereplői a thrillerek, azaz a "Kristálypöttyös" könyvek.
A fülszöveg alapján több könyv is felkerült a várólistámra, Holly Seddon könyve lett az első áldozatom. :)
Na nézzük is: a borítón ott virít nagy betűkkel a Lány a vonaton címe, Tess Gerritsen ajánlása, az adrenalin és Női pszichothrillerek címkék.
Az első dolog, amit megállapítottam magamban, hogy a Lány a vonatonhoz való hasonlítás e könyv esetében ténylegesen meg is állja a helyét, hiszen mostani főhősnőnk Alex is alkoholista, csakúgy mint Paula Hawkins főhősnője. Egyszóval ebben a könyvben is meglehtősen nagy mennyiségű italt dönt magába a főszereplő, elromlott élet, elszúrt lehetőségek, nem egy boldog történet.
Mindezek mellé a másik főszereplő, Jacob, még Alexnél is sokkal szerencsétlenebb.
Ha máskor olvasom a könyvet, akkor talán túl sok is lett volna nekem ez a két szerencsétlen ember, de miután megbuktam a második forgalmi vizsgámon, és még ugyanezen a napon sikerült a szemüvegemre is ráülnöm, így kifejezetten jólesett Alex és Jacob százszor szerencsétlenebb életéről olvasni... :)
Az alaptörténet jó, egy évek óta kómában lévő lány, egy évekkel ezelőtti eset, egy tizenéves lány elrablása, és egy szabadúszó újságíró, aki a rég elfeledett dolgok nyomába ered. A történet kidolgozása viszont egy kicsit gyengére sikerült... és így amolyan "el lehet olvasni, de semmi extra" könyv kerekedett belőle.
A Kristálypöttyös könyveket természetesen még fogok olvasni, bízom abban, hogy előbb-utóbb egy gyöngyszemre bukkanok! :)
7/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése