Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt

A fiú, akit Karácsonynak hívnak 2.

Éppen egy éve olvastam el Matt Haig csodálatos könyvét, A fiú, akit Karácsonynak hívnak című, kívül-belül gyönyörű meséjét. IDE KATTINTVA elolvashatjátok, hogy mennyire tetszett nekem.  

Azért elárulom itt is, hogy nagyon imádtam azt a könyvet, amelyből megtudhattuk, hogyan lett Karácsony apó a gyerekek ajándékot hordó apója, milyen volt kisgyerekként, és miként lett Koboldfalva lakója, annak ellenére, hogy nem kobold, hanem egy igazi ember.

Ebben a történetben ismét találkozunk vele és annyit elárulhatok, hogy éppen annyira szeretnivaló, kedves, aranyos, jóságos apó lett belőle, ahogyan azt mindig is képzeltük. Nevezzük bárhogy, Karácsony apónak, Télapónak vagy Mikulásnak, ő valóban az a csoda, aki egyetlen éjszaka hordja szét az egész világon az ajándékokat, aki minden gyereket szeret, sőt, ne lepődjetek meg, a felnőtteket is szereti. A süteményt is szereti, ezért néha igencsak keményen kell küzdenie egy-egy kéményben, hogy beférjen. Vagy éppen ki. :D 

A könyvből azt is megtudhatjuk, hogy mit csinál az év többi részében, azokban a napokban, hónapokban, amikor nem az ajándékokat hordja, és megismerhetjük Koboldfalva lakóit, annak a titoknak a tudói lehetünk, hogy néha a koboldok között is vannak nézeteltérések, megismerhetjük a buta, de nem reménytelen trollokat, az igazmondó glimpiket, a szárnyas meseglimpiket, akik egy új, hosszú szóért a lelküket eladják és természetesen ismét találkozhatunk a rénszarvasokkal. 

Villámmal, aki bebizonyítja, hogy Karácsony apó hű társa, és hogy a rénszarvaspisi néha áldásos is tud lenni, Íjast és Táncost, akik hol összevesznek, hol szerelmesek, Táltost, aki a leggyorsabb,  és a többieket: Csillagot, Üstököst, Pompást és Ágast.

Karácsony apóról még annyit megsúgok, hogy ebből a történetből azt is megtudjuk, hogy humora is van, egy meglehetősen vicces fickó. 

No de ki az a lány, aki megmenti a karácsonyt? És miért kell megmenteni? Mindent megtudunk a könyvből, amelyben még Londonba is elutazhatunk, és bizony még Viktória királynő hálószobájába is benézhetünk. Az összes szarvassal és Karácsony apóval együtt! 

Sőt! Ha már hírességekről van szó, akkor Charles Dickenst sem szabad kifelejtenem, aki Kormos kapitányt, Amelia macskáját magához fogadta, amikor a kislány már nem tudott tovább gondoskodni róla. Jaj, most beszéltem Améliáról!! De sebaj, úgyis nagyon hamar rájöhettek majd, hogy ő az a lány, aki megmenti a karácsonyt. Egy főszereplőt pedig nem lehet sokáig rejtegetni. :D

Chris Mould illusztrációi pedig változatlanul imádnivalóak, sőt, ha lehet, még jobbak és kiválóbbak, mint az első részben.

Fantasztikusan aranyos, kedves, bájos történet volt, kalandokkal és izgalmakkal teli, sok humorral és még több szeretettel átitatva, a remény hatalmas erejével. Minden gyereknek és felnőttnek el kell olvasnia. Karácsonykor pedig kötelező!  Kedvenc könyv lett!

10/10

Bea

Kedvenc idézeteim a könyvből:


"Remény.

Remény nélkül nem lennének csodák."

"Tudod, az élet is csak olyan, mint egy kémény.

Néha át kell verekedned 

magad a sötéten, hogy aztán meglásd a fényt."

"A koboldok olyan furán néznek ki! - nézett most Bohóra. 

- Ezek a vastag ujjak! Meg a széles fejetek, hozzá meg a lábatok, mint 

a fatuskó! Persze még mindig nem néztek ki annyira hülyén, mint

Karácsony apó azzal a szörnyű, kerek fülével, de azért majdnem."

"A koboldok mindjárt négyszer is hurráztak, 

mert koboldszámítások szerint 

egyet mindig hozzá kell adni, hogy szerencsét hozzon."

"- Ó, hogy azt a sárba mártott rántott bolondgombáját neki!

- mormolta Karácsony apó a legcsúnyább glimpi káromkodást, amit ismert, "

"- A szeretet sosem tűnik el. Még ha úgy is látszik néha. De tudod, Amélia,

ott vannak az emlékek. A szeretet örökké él. Ha szeretünk valakit, 

az viszontszeret és minket, és ez a szeretet elraktározódik, 

és megvéd minket egész életünkben. 

Túlnő az életen, nem ér véget vele. Mindig bennünk van.
Akik meghaltak, mindig velünk vannak.

A szívünkben."