Heti ez + az

avagy karácsonyi őrület Bécsben és heti kreatív

Tegnap még azt gondoltam, hogy a heti kreatív készítményen kívül nem sok mindenről fogok tudni írni a mai Heti ez + az -ban, de úgy alakult a szombatom, hogy megnézhettem, mi történik a karácsonyi előtti utolsó hétvégén a bécsi Shopping City Süd bevásárlóközpontban. 

Férjemnek munkaügyben kellett ma Bécsbe mennie, én pedig vele tartottam. Ha már a közelben voltunk, nagy örömmel kitaláltuk (azaz inkább csak én), hogy nézzünk be a Primarkba, már hetek óta szuper Harry Potteres és karácsonyi szépségeket látok a youtubereknél, és persze az Ikeába is beszaladunk, és eszünk egy jó húsgombóc menüt.

Nagyszerű terv volt, meg is érkeztünk a SCS parkolójába, ahol hatalmas szerencsénkre viszonylag hamar találtunk parkolóhelyet. Legelőször szerettem volna WC-re menni, ahol hatalmas sor kígyózott, bevásárló turistabuszok utasainak tömegével. Szerencsére ismertem egy másik helyet is, ahová csak a bennfentesek járnak. :D 

A Primarkhoz közeledve a bejárattal szemben meglehetősen nagy tömeget alkotva álldogáltak  az emberek, de örömmel nyugtáztuk, hogy nem a Primarkra való bejutásra várnak, minden további nélkül be lehet menni. 

Ott bent viszont igazi megpróbáltatás volt közlekedni, bármit megnézni. Mert bármerre mentem volna, mindenhol voltak, bármit néztem volna, már mindent néztek, és amikor megláttam, hogy a pénztáraknál sem egy tíz percet állnak sorban, felhívtam férjemet, aki egészen elküzdötte magát a zoknirészlegig, hogy csoda történt. Egy másodperccel sem bírok tovább maradni a Primarkban, azonnal ki kell mennem, a bejáratnál találkozunk.

Egyébként tele volt az üzlet honfitársakkal, előttem egy fiatal lány, akinek a karja nem látszott a Primarkos táskáktól, éppen azt ecsetelte affektálva a barátjának, aki szintén tele volt aggatva táskákkal, hogy ez undorító. Mindenhol emberszag van. Bemegy az ember a próbafülkébe és ott is olyan emberszag van, hogy azt nem lehet kibírni. Azért úgy látom sikerült nekik, sőt a fiatalember erősen egyetértve bólogatott: - Igen, bemész egy próbafülkébe és iszonyú s@ggszag van (@=e). Ezzel a magvas gondolattal a fejemben mentem ki a Primarkból és álltam be azon emberek tömegébe, akik az üzlettel szemben várakoztak vásárlásban kitartó családtagjaikra, közben azon elmélkedtem, hogy magyarul beszélő, emberszagra allergiás, Primark-rajongó ufókat láttam vajon? Végre a férjem is kikeveredett és mehettünk tovább.

A következő jelenet, Média Markt, parkoló: Parkolót itt már lehetetlen találni, de azért mindenki próbálkozik, köröz. Előttünk pár autóval kb. 60-65 év körül házaspár áll az egyik parkolóhelyen gyalogosan, valakinek foglalva a helyet. Harcias, nagy terepjárós fiatalember próbálja először szóval eltessékelni őket onnan. Ők nem mennek. A fiatalember kiszáll, kakaskodva, kiabálva közelít a pár férfitagja felé, ők nem ijednek meg, maradnak.  A kiabálás, a csődület egyre nagyobb, ki erre, ki arra az oldalra áll.  A terepjárós viszonylag gyorsan megoldja a helyzetet, visszaül az autójába és elkezdi a parkolást az elfoglalni megkísérelt parkolóba. A házaspár kis léptekkel hátrál, a fekete terepjáró pedig csak megy előre. A férj előkapta a telefonját, lefotózta a terepjárót, de kénytelenek voltak a helyet átadni. Persze semmit nem fognak tudni csinálni a fotóval, és nem is volt jó ötlet ez a helyfoglalósdi, de durva jelenet volt.

Ezután irány az Ikea, egyre éhesebbek voltunk, már húsgombócok lebegtek a szemünk előtt. Ezért viszonylag gyorsan szaladtunk végig az Ikeán, ám mégsem voltunk elég gyorsak, az étterem az orrunk előtt bezárt.  Csalódottan még összeszedegettünk a piactéren néhány apróságot, és a kinti hot-dogos részen vettünk magunkhoz némi élelmet, egy finom málnás, krémes sütit is választva desszertként. Annyira jóllaktam viszont, hogy a sütit nem bírtam már megenni, mondtam a férjemnek, hogy azt viszem magammal az autóba, útközben majd megeszem. Szépen be is csomagolta nekem, miközben én valamilyen történetet kezdtem mesélni neki, ami annyira nem érdekelhette, mert a mondandóm közepén hirtelen sürgős szükségét érezte annak, hogy a tálcát a maradékokkal elvigye a gyűjtőhelyre, ahol éppen ott volt a hölgy, aki zsákba pakolta az egészet. Férjem készségesen a kezébe nyomta a tálcát, annak minden tartalma zsupsz, bele a zsákba. Igen, igen, a sütim is rajta volt!!!!! Kaptam másikat. :)

Kicsit hosszú bejegyzés lett, de az utolsó esetet az Ikeában még muszáj leírnom. Apuka a mindenféle holmikkal telepakolt babakocsi fogókáját támasztja, és a legnagyobb nyugalommal nézi végig, hogy anyuka, nagyon nehézkesen lehajol egy leejtett ásványvizes palackért, majd felegyenesedik, és meglátom a hordozóban a mellére/hasára kötött kisbabát. Miközben a férjének mond éppen morcosan valamit, talán azt, hogy milyen jó is, hogy ő egy önálló nő, aki a magára kötött kisbabával is simán végrehajtja a bokaérintést, hátulról bummm, teljes erővel nekivágnak egy üres bevásárlókocsit. Anyuka megfordul, rámered két húszéves forma fiatalemberre, és rájuk ordít: - Talán bocsánat!! Azok csak állnak és néznek. Ekkor egy középkorú pár odamegy, és közli anyukával, hogy nem a fiúk voltak, a "tettesek" már elmentek. Hogy szándékos volt-e az eset, vagy sem, azt nem tudom, mindenesetre az anyukának nem volt túl jó napja.

A tanulság számomra az egész napból az, hogy karácsony előtt soha többé nem megyek a Shopping City Süd közelébe, mint ahogyan két éve megfogadtam, hogy a bécsi karácsonyi vásárba sem megyek többet karácsony környékén. Csak az a baj, hogy máskor nincsen. :D 

Eme, nem túl rövid bevezető után következzen az e heti kreatívkodásunk.

Az ötletet youtube-on találtam egy vidóban. 

Zöld fonalakból különböző méretű pompomokat készítettem.

A pompomokat hurkapálcára fűztem, majd a fát
némileg formára vágtam. Ez volt a legjobb része, csak
vigyázni kell, hogy egyszer csak el ne fogyjon a fa. :D 

Három fenyőt készítettem, és pici, megrepedt fakorongokra
ragasztottam őket, de a videóban egyszerűen csak
beleszúrták a hóba.

Ragasztópisztollyal felragasztottam a díszeket
a fenyőfára.

Ha szeretnétek ilyen csini hólyagocskákat az ujjatokra,
akkor azt ajánlom, hogy szabad kézzel fogjátok
meg az apró kis gyöngydíszeket, miközben
rányomjátok a forró ragasztót.
Ha nem szeretnétek, akkor használjatok csipeszt.:)

Titusz felajánlotta a célra ezt a szuper kis autót.

Egy kisfenyőt is készítettem pompomokból
és az autó tetejére ragasztottam.

Kartonpapírból kivágtam a házikó részeit.

Ragasztópisztollyal összeragasztottam a részeket,
majd fotóztam. Szemfülesek a mikró ajtaján megpillanthatnak :)

A házikó tetejére ragasztópisztollyal rányomtam kb. 2
ragasztópatront, majd miután kihűlt, befestettem
fehér akrilfestékkel. Kivágtam egy kis ajtónak valót,
majd piros körömlakkal befestettem.

Már csak meg kell sózni az egészet. :)

A hóembert én hungarocell golyókból készítettem, de
a videóban házilag készült gyurmából volt.

A gereblyét is én készítettem, de nagy igyekezetemben
elfelejtettem fotózni. 

Az arányokat még gyakorolnom kell. :)
A gereblye majdnem akkora, mint a  ház. :D 

Aki idáig kitartott, annak megy egy nagy puszi. :D

Nézzétek meg A fa alá... című ajánlónk első részét is, amelyben tippeket adunk, ha könyvet ajándékoznátok szeretteiteknek karácsonyra.  IDE KATTINTVA elolvashatjátok az első részt, a jövő héten pedig jön a többi ajánló is.

Legyen szép jövő hetetek!

Bea

Ha esetleg a videóra is kíváncsiak lennétek: