Hermann Irén: Dévény Anna

Egy mindenkiért

Dévény Annáról nem sokat tudtam. Annyit csak, hogy koraszülött gyermekek fejlesztésével foglalkozik. Keveset láttam személyesen nyilatkozni és nem jellemző rá, hogy újságcikkekben népszerűsíti önmagát és a módszerét.

Ebben a könyvben egy fantasztikus embert ismertem meg személyében, akinek hatalmas tudás és kincs került a birtokába, aki világszerte híres és elismert lehetett volna, de ő itt maradt és a magyar babáknak segített.

Nagyon nehezen egyezett bele, hogy ez a könyv elkészüljön róla, annyira visszavonultan és nyugodtan szeretett élni, a beszélgetések alatt többször is elmondta, hogy nem érti és nem is szereti, hogy könyv készül róla. De azért beszélgetett Hermann Irénnel, amikor ideje és egészsége engedte. 

Élete utolsó évében történtek ezek a beszélgetések, már ő is érezte, hogy egészsége megrendült és lassan távoznia kell. A haláltól nem félt, bízott abban, hogy Szent Péter kapujában ott várja majd a korán elhunyt édesanyja, édesapjával együtt, aki felnevelte és igyekezett édesanyja helyett is helytállni.

Egy végtelenül szerény, ugyanakkor kemény asszonyt ismerhettem meg, aki a saját maga által kifejlesztett módszeréért harcba tudott szállni. Mert harcolnia kellett a bürokráciával, az orvosokkal, a gyógytornászokkal, más gyógyító intézetekkel és legfőképpen a szülőkkel. Meg kellett győznie őket arról, hogy az ő módszere a legjobb. Mert ő teljesen máshogy gyógyít, az általa kezelt csecsemők 80 %-a teljesen meggyógyul, sőt agyvérzésen átesett felnőtteken is sikerrel segített, sokan áldják a nevét. 

Nagyon érdekesek és példamutatóak voltak ezek a beszélgetések, megismerhettem Panni néni önzetlenségét, az utat, ahogyan kifejlesztette a Dévény-módszert, amit ő Isteni adománynak tart, betekintést nyerhettem mindennapjaiba, a gyógyítás szépségeibe és nehézségeibe. 

Átélhettem az örömöt, amikor egy mozdulatlanságra ítélt csecsemőből egy izgő-mozgó, életerős csecsemő lett, sőt sokszor átlagon felüli mozgástechnikával rendelkeztek nagyobb korukban a Dévény Anna által kezelt csecsemők.

Tudomást szerezhettem a Dévény Iskoláról, ahol a tanulók a Dévény-módszert sajátítják el, és gyógyítanak azután elkötelezetten. Már aki, mert Dévény Anna mesélt pár igazi nagy csalódásról is az életében, mert ő azt gondolta, hogy szívből gyógyítani mindenféle ellenszolgáltatás nélkül lehet csak, és tanítványainak is azt javasolta, hogy a rászorulóktól ne kérjenek pénzt az oktatásért. 

A csalódásokon kívül rengeteg öröm és siker érte, barátai, hűséges kollegái, fogadott családja, a hálás szülők és a meggyógyult és felcseperedett gyerekek szeretete élete végéig elkísérte.

A szerző Dévény Anna barátaival is beszélgetett, megható volt, ahogyan leírták és jellemezték őt, mintha csak egy angyal lett volna, akinek földi szolgálata lejárt. Élete végéig rajongott a művészetért, fogadott testvére és fogadott lánya is művészek voltak.

Csodálatos ember, kiváló gyógyító volt, aki azt remélte, hogy a tanítványai hűek lesznek hozzá és a módszeréhez és még nagyon sok koraszülött csecsemőnek és más rászorulónak fognak majd segíteni. 

Megtiszteltetés volt, hogy olvashattam ezt a könyvet, és hogy Dévény Anna zárkózottsága ellenére mégis megnyílt egy kicsit, mert hatalmas példakép ő, a szerénység, a tisztaság, az önzetlenség, a jóság és az erő példaképe.

10/10

Bea

Kedvenc idézeteim:

"Abban hiszek, hogy van odaát, arra nekem konkrét példáim vannak."

"Nem beképzeltségből mondom, de nem bántam meg semmit. 
Rengeteg bizonytalanság van egy lábnyomok nélküli úton, 
de a lelkiismeretem tiszta.Ez a legtöbb, amit fel lehet mutatni. 
Nem szeretek harcolni, mégis harc volt az egész életem."

"Nagyon sokat gondolkodom a halálról. 

Hogy milyen lehet, hogy megszűnik-e minden. 

Az nem rossz, csak tudhatnánk előre! Amikor odakerül az ember… 

Én bármikor boldogan vállalnám ezt a fajta elalvást. 

Szépen átmegyek Szent Péter kapuján, tudom, hogy anyukám, apukám ott vár. 

Tudja, milyen nagy szó, hogy nem félek a haláltól? De fájdalmat nem szeretnék. 

Nagyon sok tudós az élete végén talált rá Istenre, még Einstein is. 

Én nem, nekem már korábbról vannak bizonyítékaim az odaátról, 

amik nagyon sokat segítenek az utolsó időszakomban. 

Csak méltó legyen a vége!"

"Jól mondják, az öregkor a második gyerekkor, csak nem olyan szép."

"...az ember háromféle: amilyennek látja magát; amilyennek mások látják; és amilyen valójában." 

"Arcról nem nagyon ismernek meg. 

Nem szeretem, hogy a mai világban ismertnek kell lenni. 

Mérges vagyok magamra is, hogy tudom a celebek nevét."