Ismét egy kedves, aranyos ifjúsági regényt sikerült elolvasnom, melyben minden adott volt egy remek kikapcsolódáshoz és szórakozáshoz. Garantálom, hogy az ifjú olvasók, azaz a könyv célközönsége is jól fog szórakozni. Egy-két fejezet pedig annyira viccesre sikerült, hogy hangosan nevetgéltem, egyszóval nagyon élveztem.
Julianna az egyetlen lány a csapatban, aki tulajdonképpen fővárosi lány, csak nyaranta látogat el nagymamájához, Giza nénihez, aki Zsigmondék szomszédságában lakik. Giza néni nagyon eredeti figura, furcsa kapcsolatban van a fűnyírókkal.
Artúr igazi falusi gyerek, laza és fociimádó, Borisz szintén a faluban lakik, akinek mindig egy fogpiszkáló lóg a szájában.
Zsé anyukája és apukája sem unalmas szereplők, anyukája imádja a madarakat figyelni, nem nagyon szereti viszont Endrét, aki a kecskéjük. Az apukája viszont az egész könyvben meg akarja fejni, ami igencsak vicces, lévén egyetemi akadémikus, és Endre, .... nos hát, valószínűleg fiúkecske lehet.
A gyerekek és a velük kapcsolatba kerülő felnőttek mozgalmas és izgalmas mindennapjairól olvashatunk a könyvben, van itt sárkánycsapda állítás, nindzsaedzés, madárbarát kert készítés, ami egyben macskabarát is, a fűnyírókról is megtudhatunk egyet s mást Giza néni közreműködésével, és a Kaszás Embert is megismerhetjük, akinek csak Zsé érti a szavait.
Humoros és szeretnivaló, mindenképpen továbbadom Titusznak, mert egy olyan könyv, amelyben a főhős fakardokat farag és számolatlanul gyűjti, utána pedig magában is teljesen tökéletesen elkardozik vele, mintha csak őt látnám magam előtt, szóval ennyire rokon lélek főszereplő Zsé, aki tuti, hogy Titusznak is tetszeni fog.
Az illusztrációkról sem felejtkeztem ám el, nagyon tetszettek a minimális színhasználattal megalkotott, mégis teljesen élő és vidám képek, amelyek nagyon jól adták vissza a történet humorát és mozgalmasságát.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése