Feszült, izgalmas, rejtélyes pszichothrillerrel van dolgunk, melyben végig érezzük, hogy valami nincs rendben. Miközben megismerjük a szereplőket és kibontakozik a cselekmény, többször bizonytalanodunk el és gondolunk teljesen mást, mint azt ahogyan elsőre kitaláltuk.
A legérdekesebb szereplő számomra Ray volt, aki autisztikus vonásokkal rendelkezett, bár ez a könyvben talán egyszer hangzott el konkrétan, de a férfi viselkedése, gondolatai, életfelfogása egyértelműen erre utaltak.
A történet elején Ray 8 év után éppen elhagyja a börtönt és átszállítják a pszichiátriai intézetbe, ahol megkezdik utógondozását és annak ellenőrzését, hogy két év múlva szabadon engedhetik-e, vissza az emberek közé.
Ray kettős gyilkosságért került börtönbe, a vád szerint kegyetlenül végzett szomszédasszonyával és annak hatéves kislányával. A történetet két szemszögből olvashatjuk, az egyikben Rayt ismerhetjük meg alaposabban, a tragédia eseményeit, a férfi gondolatait, a börtönben és a pszichiátrián töltött napjait, valamint néhány apró információt kapunk az édesanyjáról és gyerekkoráról.
A másik vonalon megismerhetjük Irist, a fiatal ügyvédnőt, aki egyedül neveli kisfiát, ami alapesetben is nehéz dolog, de Aaron nem egy hétköznapi gyerek, időnként dührohamok törnek rá, és Iris nap mint nap keményen egyensúlyozik gyermeke nevelése és ügyvédi munkája között. Egészen addig, amíg egy hal elpusztulása kapcsán rá nem bukkan egy rejtélyes dologra, ami nyomozásra sarkallja.
Ray régi életét nagyon szerettem olvasni arról, amikor pék volt, és mérnöki precízséggel gyártotta a szebbnél szebb péksüteményeket, és a maga módján imádta is ezt csinálni. Megtudhatjuk hogyan ismerkedett meg szomszédasszonyával Rositával és a kislányával Annával, milyen kapcsolatban voltak, és miért ragaszkodott hozzájuk.
Nem szerettem viszont az intézetben töltött napjairól olvasni, mert mintha nem vettek volna az állapotáról tudomást, teljesen ki volt szolgáltatva a többi ápolt kénye-kedvének. De hát miért is sajnáltam, hiszen ő is gyilkos volt? Vagy mégsem?
Élveztem ezt a könyvet, egészen a történet végéig bizonytalanságban voltam a fő megoldást illetően, amikor pedig eljutottam a végkifejlethez, csak az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy mi is történt.
Érdemes figyelni Marion Pauw-t, mindenképpen kíváncsi lennék a többi könyvére, amennyiben megjelennének magyarul.
9/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése