Julian Fellowes: Belgravia

Egy fantasztikus időutazásban vettem részt Julian Fellowes regényének köszönhetően, egy olyan korba, amiben biztos nem szerettem volna élni. Nagyon erős társadalmi korlátok működtek a könyv cselekményének idején, belekóstolhatunk a 19. századi angol arisztokrácia titkokkal, előítéletekkel, és képmutatással teli életébe.

Mint írtam, egyáltalán nem szeretnék egy ilyen korban élni, nem bírnám a kötöttségeket, nem tudnék arra figyelni, hogy megfeleljek a külvilág elvárásainak és társadalmi rangom szerint viselkedjek, házasodjak és éljek. Ennek ellenére imádtam róla olvasni, a szerző nagyon jól megteremtette az 1800-as évek közepének társadalmi környezetét.

Fantasztikus szereplőket alkotott, egyaránt olvashatunk az angol arisztokráciáról, sikeres kereskedőkről, akiknek talán jóval több pénze van, mint egy-egy arisztokratának, mégsem kerülhetnek a köreikbe, és soha nem lesznek egyenértékűek velük, mindig csak kereskedők maradnak.  Ahol pedig régi angol nemesek vannak és a munkájukkal és ügyességükkel anyagi javakat szerző újgazdagok, ott szolgálók is vannak, akik vagy a végletekig hűségesek a gazdájukhoz, vagy éppen az ellenkezője: árulóvá válnak, kémkednek és titkokat árulnak el, jó pénzért.

A Belgravia története 1815. júniusában kezdődik Brüsszelben, ahol a legfontosabb esemény azokban a napokban Richmond hercegné bálja, ahová teljesen szokatlan módon meghívást kap James Trenchard és családja. A meghívást Sophia lányuk intézte el egy fiatal arisztokrata, Lord Bellasis segítségével. A bál a Waterlo csata előestéjén volt, ezáltal még különösebb jelentőséget nyert az évek folyamán.

Waterloo után ugrunk 25 évet az időben, immár Angliában találkozunk ismét a régi szereplőkkel és újakat is megismerhetünk. A legfontosabb ezek közül Charles Pope, egy fiatal, sikeres és feltörekvő fiatalember, akinek igen nagy tehetsége van a kereskedelemhez, nagy jövő áll előtte ezen a területen. 

Kedvenc szereplőm Anne Trenchard volt, Sophia anyja, tetszett, ahogyan nem akart minden áron, sőt egyáltalán nem akart az arisztokrácia köreibe tartozó társaságnak megfelelni, nem úgy, mint a férje, akinek nagy vágya volt, hogy közel kerüljön a nemesek világához.

Megkedveltem Lady Brockenhurst-öt is, aki szintén fontos szerepet kap a történetben, remekül képviselte az arisztokrácia nagyasszonyát és az érzékeny, melegszívű nőt egyszerre.  

Megismerhetjük a másodiknak született fiútestvérek sorsát, akik csupán születésük sorrendje miatt maradtak szegény másodikak, a társadalmi szokásokat, az illő és illetlen, titkok, a különböző társasági rétegek mindennapjait. 

Természetesen vannak tiszta, ártatlan, becsületes szereplők, de nem lehetne cselszövés és intrika, ha nem lennének sötétebb, kicsit félrecsúszott, nem feltétlenül jót akaró szereplőink, ezen szereplőknek a tevékenykedése hozzátesz az izgalmakhoz, no persze csak amolyan angol módon, azért nem körömrágós izgalmakra kell számítani.

Nekem ez a történet egy tökéletes élmény volt, szórakoztatott és kikapcsolt, élveztem az időutazást, nagyon tetszett a történet olvasmányossága, nem is nagyon tudtam letenni a könyvet.

10/10

Bea