Joanne Harris: A St. Oswald fiúiskola

Ha nem tudnám, hogy Joanne Harris az elmúlt évben írta ezt a könyvet, akkor azt is gondolhatnám, hogy a napjainkban zajló zaklatási botrányok hatására jutott eszébe, hogy ily módon mondja el véleményét és mutassa meg, hogy milyen károkat okozhat a zaklatás egy egész életre nézve, miként tehet tönkre egy életet az ártatlanul megvádolás, és mi történik, ha az emberek nem tesznek semmit.

A történet lassan indul, Roy Straitley latintanár bemutatásában alaposan megismerjük a patinás St. Oswald fiúiskolát. A jelenét és a 25 évvel ezelőtti múltját egyaránt.

Roy egy őskövület már az iskolában, az ott töltött 30 év alatt nagyon sok mindent megélt és látott, nagy tapasztalattal rendelkezik a tanítás és a fiatal fiúk terelgetése területén, hozzá mindig fordulhattak a problémákkal küszködők.

Életét a tanításra tette fel, más öröme nem is volt nagyon az életben. Mindent nagyon a lelkére vett, ami az iskolát érintette, így azt is, amikor egy furcsa, régi diákja került az iskola élére és vette át az igazgatói posztot, hogy némi újítást, változást és fejlődést vigyen az iskola életébe. 

Roy nem kedvelte a tanuló John Harringtont, soha nem bízott benne, mindig különösnek találta. Ezért meglehetősen nehéz szembenéznie az igazgató Johnnal.

A 25 évvel ezelőtt történteket megismerhetjük egy másik szemszögből is, egy tanuló titkos naplójából, amely napló ugyancsak baljóslatú eseményeket vetít elő. A jelenben leginkább Roy érzéseit és problémáit ismerhetjük meg kezdetben, de aztán a régi diák a jelenben ismét jelentkezik a naplórészleteivel, a gondolataival, és akkor már nagyon is sejthető, hogy ez nem csupán egy ártatlan iskolai történet. 

Nagyon is súlyos dolgok történtek és történnek, de kicsit az egészet végig homály fedi, amely homályban időnként leesik az állunk, ugyanis fordulatokban nem szűkölködik egy idő után a történet. Előkerülnek a bűnök, a vádak, a felelősség, az iskolai összetartás, ami nem mindig célravezető.

Roy Straitley segítségével megismerhetjük a többi tanárt is, az iskola hierarchiáját, a működési rendjét, és megtudhatjuk, hogy bizonyos körülmények között a tanárok is szeretnek renitensként viselkedni, valamint, hogy a barátainkat sem ismerhetjük meg soha teljességgel, mert mindenkinek lehetnek titkai, amelyeket még a legjobb barátnak sem biztos, hogy elmondanak.

A történet sötét, kemény, lassan szippant magába, akkor viszont már nem ereszt, bekúszik a bőr alá, finom részletekkel kényeztet és kiváló fordulatokkal lep meg. 

9/10

Bea