Történetek
Ha Dorthe Nors novelláit egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy érdekesek. Ha kettővel, akkor érdekesek és eredetiek.
Olvasmányos, egyszerű nyelvezettel írt történeteket tartalmaz ez a kötet, amelyek azonban annyira letaglózóak időnként, mint egy valódi karateütés, földhöz vág, beléd szorítja a levegőt és te azt kérdezed, hogy ezt most miért, ezt most hogyan is gondolta a szerző.
A történet elindul A pontból, egy ideig annak rendje módja szerint halad, ahogyan szinte elvárja egy történettől az ember, ahogyan saját maga is kigondolná, aztán egyszercsak hirtelen olyan irányt vesznek az események, a gondolatok, amelyre nem is gondolnánk, mert annyira meghökkent, esetenként elborzaszt, de ha jól megrágod a dolgot, akkor be kell ismerned, hogy igen, akár történhetett volna ez is.
Rövid, velős, csattanós novellagyűjtemény, amelyre véletlenül bukkantam a könyvtárban, amikor a szerző Tükör, index, kuplung című regényét kerestem. Azt még nem olvastam el, de a novellák furcsasága, szokatlansága ellenére, vagy akár éppen azért, nagyon kíváncsi vagyok rá, hamarosan sorra is kerítem.
8/10
A Karateütés után Dorthe Nors ismét sokkolt ezzel a könyvével. A legjobb szó a "nyugtalanító", amellyel ezt a könyvét jellemezném.
Kísértetiesen ismerős a gondolatok zűrzavara, amely a negyvenes Szonja fejében nap, mint nap kavarog. Miközben vezetni tanul, megpróbálja megérteni az életét, a napjait, mit ért el, elért-e valamit, és szereti-e azt az életet, amelyben él.
A múlt nagy hatással van a jelenlegi gondolataira, elvarratlan szálak fűzik régi életéhez, a szüleivel és nővérével sem tisztázott a viszonya. Ha nem emeli fel a szőnyeget és nem néz alá, akkor nincsen semmi baj, élhetne, mint hal a vízben, szórakozhatna a barátnőivel, élvezhetné, hogy feljutott egy kicsi faluból a hatalmas Koppenhágába, ahol megáll a saját lábán, munkája van, és most vezetni tanul. Csakhogy Szonja minduntalan meg akarja érteni az élet értelmét, egyszerre szigetelődik el mindenkitől és vágyik a szeretetre, szerelemre, gondoskodásra.
Elszomorító szembesülni azzal, hogy hiába van negyven éven túl egy nő, legyen akár családanya, akár szingli, előfordulhat, hogy magával hurcolja élete darabkáit, amelyet nem tud beilleszteni sehová, szúrják és piszkálják, és éveinek tapasztalatai sem segítenek.
Szonja vezetni tanul, de nagyon bizonytalan, fél és úgy érzi sosem fog megtanulni. Éppen olyan bizonytalan, akár az életében, a kapcsolataiban, a gondolataiban. Hát ezért mondtam, hogy nagyon nyugtalanító könyv, és ez nem az a fajta könyv, amelyben a heppiend a lényeg.
Határozottan érdekesek Dorthe Nors írásai, tetszik a stílusa, jó olvasni, ám bízom benne, hogy az élet naposabb oldalát is megmutatja majd későbbi írásaiban.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése