2017. október 12., csütörtök

Thriller csütörtök és Én is elolvastam

Ruth Ware: Sötét erdő közepén

Mai olvasmányunk egyszerre passzol a Thriller csütörtök és az Én is elolvastam rovatunkba.

Zsófi határozott ajánlására olvastam el ezt a thrillert, azt mondta, hogy nem tökéletes, de nem tudta letenni.

Valóban igaz mindkét állítás. Már az elején bele tudtam kötni jó pár dologba, pl. miért megy el az ember lánya egy olyan lánybúcsúba, ahová egyetlen porcikája sem vágyik, és ettől szenved már az elejétől fogva.


Persze éreztem én, és nem is csinált belőle titkot a szerző, hogy itt súlyos múltbéli titkok lappanganak a háttérben, de most már így a múlt ismeretében végképp nem értem, miért is ment el főhősünk, a világ végére egy félig üveg nyaralóba, egy erdő közepére.

Na de miután ezen nyilvánvalóan túltettem magam, a könyv egyre érdekesebb lett. Sőt, a könyv szerkezete is idegborzoló volt, ugyanis a történet elején kapunk pár pillanatot a jelenből, csak azért, hogy egész olvasás alatt azon törhessük  a fejünket, hogy mi is történt, hogyan jutunk majd el oda.

Amikor az üvegházban összegyűlt a lánybúcsúztató társaság, egy nagyon jó lélektani rész következett. Megismertük a résztvevőket, Flo-t, aki a lánybúcsút szervezte, meglehetősen furcsa módon, mert hiányoztak dolgok, és az ellátás is igen sekély színvonalú volt. Mirelit pizza és mindenféle összekutyult italok.

Főhősünket, Norát, aki író, és krimiket ír, barátnőjét Ninát, akivel közösen utaztak a lánybúcsúra és aki szintén barátnője volt régen a menyasszonyak, Melaniet, aki a menyasszony egyetemi barátnője volt és egész idő alatt a férjét hívogatta, aki a pár hónapos kisbabájukkal otthon állta a sarat. Kicsit nekem ő olyan felesleges, töltelékszereplő volt. A társaság érdekes színfoltja volt Tom, aki meleg férfiként vett részt a lánybúcsún.

Végre megérkezett a menyasszony, Claire, és innentől kezdve Flo megpróbálta a lánybúcsút levezényelni, már-már hisztérikus módon reagálva mindenre. Sejthettük, hogy miért, de azért én szívesen olvastam volna részletesebben a Claire-rel való kapcsolatáról. Ugyanez igaz a többi szereplőre is.

Amikor pedig a vőlegény személye is kiderült, Nora számára végképp kínszenvedés lett minden óra, amit a társasággal töltött. Egyik reggel Nora nyomokat talált a frissen esett hóban, és amúgy meg nagyon nem érezte jól magát. Nem értem, hogy miért nem ment el!!

Persze tudom én, hogy azért mert akkor nem lehetett volna végkifejlet, hiszen ki látott már olyan thrillert, hogy a csúcspont előtt a főszereplő kisétál a történetből.
A végét sejtettem, a tett és indítéka először nem volt teljesen érthető számomra, vagyis inkább nem volt elegendő, de megbékéltem azzal is.


Mindent összevetve, a hibái ellenére eléggé felcsigázta a kíváncsiságomat az alaphelyzet, hogy én se tudjam letenni a könyvet, izgultam is közben, meg  elégedetlenkedtem is. De megvolt a borzongás, megvolt a kíváncsiság, közömbös nem maradtam, így azt mondom, hogy ez egy viszonylag jó thriller volt.

Zsófi értékelését IDE KATTINTVA tudjátok elolvasni.

8/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése