A könyv története az 1930-as években indul Londonban, főszereplőnk Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie királyi leszármazott, ám hiába a hosszú és előkelő neve, s származás, nincs egy árva fityingje sem.
Mindennapjait a családja skóciai kastélyában tölti, bátyja Binky és annak kiállhatatlan felesége, Fig társaságában.
Georgie gyermekkora semmiképpen sem volt boldognak nevezhető, szülei elváltak, a kislányra senki sem figyelt, testvérének felesége pedig nem rejti véka alá, hogy már nem igazán látják szívesen a családi házban, s azt sem, hogy véleménye szerint Georgie-nak az lenne a legjobb, ha minél hamarabb megházasodna.
Előre szólok, hogy ennek a projektnek nagyon sok vicces pillanatot köszönhetünk majd a történet során.
Georgie már ezzel az első történetével bevonult a kedvenc hősnőim közé, imádtam a humorát, a kitartását. Na jó, lehet azért is sikerült ennyire megszeretnem, mert volt, van egy nagyon hasonló tulajdonságunk, miszerint hajlamosabbak vagyunk a megszokottnál többször megbotlani, dolgokat magunkra rántani, s úgy általában kalamajkákba keveredni.
Igen a kalamajkák, Georgie-nak egyik első célkitűzése az, hogy dolgozó nő lesz, s pénzt szerez magának, ez a 30-as években nem valami egyszerű mutatvány, főleg ha még főnemesi sarj is az ember. De a lány elég jól boldogul, megtanul gondoskodni magáról, begyújtani a kandallóban, s szobalányként tevékenykedve a mindennapi betevővel sincs gondja.
Igen ám, de a történetnek pont ezen részén érkezik egy kellemetlen francia fráter, aki amellett, hogy megzsarolja a lány bátyját Binky-t, még arra is vetemedik, hogy a család londoni rezidenciájának fürdőszobájában lehelje ki a lelkét.
Georgie élete eddig sem volt kifejezetten egyszerűnek nevezhető, na de itt aztán igazán összekuszálódnak majd a dolgok.
Imádtam a történetet, szeretem az írónő stílusát, az egész könyvet meghatározó angol hangulatot s a csodás helyszíneket, hamisítatlan vidéki bálokkal, előkelő teadélutánokkal.
Nagyon jól esett most nekem ez a nyomozás, ezzel a szeleburdi, talpraesett főhősnővel az élen. A könyv minden egyes oldalán jól szórakoztam, a befejezésnél pedig egy kicsit izgultam is, az a bizonyos ír lord pedig ugyanúgy elrabolta a szívem, mint Georgiét.
Remélem, hogy hamarosan újabb kötetét olvashatom majd a sorozatnak.
Zsófi
Szia!
VálaszTörlésEddig is kacérkodtam a könyvvel, de most már 100%, hogy el is olvasom! :)
Ennek örülök! Kár lenne kihagyni! :) :)
VálaszTörlésZsófi