Ez a könyv egy csodálatos beszélgetőkönyv. Pataki Éva jelenlétében a két nagy művészóriás beszélget egymással, ezáltal megosztják életük nagyon sok pillanatát velünk olvasókkal is. A könyv ötlete az Aurora Borealis című film forgatása idején született, melynek forgatókönyvírója Pataki Éva, rendezője Mészáros Márta és főszereplője Törőcsik Mari.
Kötetlen beszélgetések, melyekben egészen gyerekkoruktól avatnak be bennünket életük folyamába, nagyon fájdalmas emlékeket elevenítenek fel, és így haladnak szépen sorban, Pataki Éva finom terelgetésével, életük és pályafutásuk minden fontosabb állomásán át.
Fantasztikus csevegés ez a könyv, igazán megtisztelőnek érzem, hogy olvashattam meghitt, fájdalmas pillanatokról, családi életükről, pályájuk elindulásáról, régi és új időkről, háborúról, szerelemről és halálról. Úgy érzem közel engedtek magukhoz ezek az erős, példamutató nők, megmutatták, hogy látjátok, mindent ki lehet bírni, mindent meg lehet csinálni. Miközben ők talán nincsenek is tisztában azzal, hogy mekkora erőt adnak és példát mutatnak.
Újraélik gyerekkorukat, emlékeznek szüleikre, küzdelmükre azért, hogy azt csinálják, amit szeretnének, hogy úgy érezzék, hogy a helyükön vannak, hogy azt az életet élik, amit szeretnének. Felidéznek régi ismerősöket, régi szerelmeket, sztorizgatnak, néha pletykálkodnak. Nagyon tetszett ez a kötetlen, néha egymás szavába vágó beszélgetés, amely csak azért lehetett ilyen, mert nagyon sok közös emlékük van, sok közös ismerősük, és egyikőjük mondanivalójáról a másikuknak is eszébe jutott mindig valami történet.
Két különleges, nehéz, érdekes és csodálatos női sorsot olvashatunk ebben a könyvben, melyek külön-külön is megérdemelnének egy saját filmet, és nem is tudom, hogy kalandfilm, romantikus film, vagy egy pszichológiai fejlődés film lenne, de biztos, hogy nem unatkoznánk egy percig sem.
Sok hasonlóság van a sorsukban, mindketten fantasztikus művészek, akik gazdag és sikeres életet mondhatnak magukénak, hírnevet szereztek a világban, már mindketten ismertebbek voltak külföldön, amikor Magyarország még nem akarta elismerni a tehetségüket és munkájukat. Mindketten hosszú ideje magas színvonalon művelik a szakmájukat, miközben politikai rendszerek váltották egymást az országban, ezáltal más és más emberek kerültek hatalomra a kultúra területén is.
Ők a helyükön maradtak, önmagukat adták, mindemellett pedig családot alapítottak, szerelmesek lettek, éltek és megvalósították önmagukat. Igazi példaképek és zseniális emberek.
Vicces momentum, hogy a könyv előszavában Pataki Éva megemlíti, hogy ez a hosszú párbeszéd tulajdonképpen az eredeti beszélgetések témák szerint szerkesztett változata, de törekedtek az élőszó megtartására, mert a hölgyek igen szabadszájúak, kedvvel és tehetséggel káromkodnak. Ám gyönyörűen fogalmaznak, varázslatosan gondolkodnak és nagy szeretettel ugratják egymást.
Ne hagyjátok ki ezt a könyvet, engem lenyűgözött ez a két fantasztikus ember! Amint tehetem, a filmet is megnézem.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése