Ezzel a könyvvel nagyon döcögősen indult a barátságunk, olyannyira, hogy először nem is akartam végigolvasni, de aztán valami isteni sugallat hatására, csak adtam neki még egy esélyt, és milyen jól tettem, mert nagyon bántam volna, ha ez a történet kimarad az életemből.
John Irvingnek először az Árvák hercege című könyvét olvastam el, ami hatalmas nagy kedvencem lett, aztán pedig következett a Fohász Owen Meanyért, aminek egyes részeit imádtam, egyes részeit pedig nem igazán sikerült a magamévá tennem. Éppen ezekért nagy várakozással néztem A cirkusz gyermeke elébe, s a kíváncsiságomat még inkább fokozta a címben szereplő cirkusz is.
A történetben természetesen volt cirkusz is, meg még nagyon sok minden más, legfőképp hangosan nevetős, s rendkívül eszement pillanatok.
A könyv eseményei Indiában kezdődtek, egy cirkusszal, egy orvossal és a törpék vérének vizsgálatával, ami az eltökélt ortopéd orvos, dr. Farrokh Daruwallának volt a nagy projektje, de itt nem is időztünk sokat, rögtön egy filmforgatás kellős közepén találtuk magunkat, ahol éppen egy tehén nyaldosott minket.
John Irving nagyon nagy mesélő tehetséggel rendelkezik, de a stílusa nagyfokú nyitottságot igényel az abszurd és agyament fordulatokra, ja és az ő esetében egyáltalán ne számítsunk lineáris történetvezetésre, nem-nem, John Irving a legtöbbször csak nyakon önt minket lehetetlenebbnél lehetetlenebb anekdoták tömkelegével, és mikor azt mondjuk, ezt nem hiszem el, akkor a következő oldalán csavarint még egy nagyot az események fonalán, még lehetetlenebb helyzetekbe sodorva ezzel a főszereplőinket.
Az elején nekem is egy kicsit nehezen sikerült a könyv ritmusához, és az anekdota áradathoz igazodnom, de nagyon örülök, hogy végül hallgattam a megérzéseimre, és tovább olvastam a könyvet, mert egyszerűen leírhatatlan az, hogy miből maradtam volna ki, ha nem olvasom végig.
Már csak egy magyarul megjelent könyvét nem olvastam John Irvingnek, de A cirkusz gyermeke után azzal sem fogok túl sokat várni.
Imádtam ezt a könyvet, az összes agyament és abszurd történésével együtt, pont olyan nehezen sikerült elengednem a szereplőket a befejezéshez érve, mint amilyen nehezen sikerült a történetet megkedvelnem. A befejezés pedig a könyv korábbi eseményeihez méltón parádés volt.
Azt javaslom, hogy semmiképp se hagyjátok ki ezt az agyament, és lehetlen indiai kalandot! :)
9/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése