Jane Corry: A férjem felesége

A könyv címe adott némi gondolkodnivalót az olvasás megkezdése előtt, voltak ötleteim, amiből az egyik be is jött, ám ami a történetben várt rám, messze felülmúlta a várakozásaimat. 

Ez a könyv egyrészt egy lassú folyású pszichothriller, amelyben több könyvre való bonyodalom és fordulat történik, a történet nem áll meg a gyilkosságnál és a bírósági ítélethirdetésnél, hanem az ügy szorosan összefonódik a főszereplő fiatal ügyvédnő, Lily életével, akinek ez az első gyilkossági ügye.

Másrészt pedig egy családregény, egy házasság története, amibe évtizedekre elnyújtva tekinthetünk be. Akár így nézem, akár úgy, nekem nagyon tetszett. Szeretem az olyan könyveket, amelyekben egy percre nem csitulnak a kedélyek, egészen a regény végéig történnek váratlan fordulatok.

Ami nagyon érdekes, hogy igazán egyik szereplő sem volt kedvelhető. Néha egy kis részvétet, együttérzést éreztem irántuk, mikor ki iránt, ahogy éppen a történet megkívánta, de furcsa módon, annak ellenére, hogy nem szerettem meg senkit, a könyv nagyon hamar letehetetlen lett, és kivételesen nem a történet vége, a megoldás érdekelt és ösztönzött az olvasásra, hanem az a megfoghatatlan feszültség és rossz érzelmek, amelyek áradtak a könyvből. Ezeket akartam tisztázni magamban, tudni akartam, hogy miért ilyenek a szereplők és ki, hogyan jutott el a mostani állapotába, a jelenlegi érzelmei miért olyanok, amilyenek. 

Ez vonatkozott a Lilyre és Edre, a fiatal házaspárra, akik a történet elején éppen a nászútjukról tértek vissza, de érezhetően valami nem stimmelt közöttük, és egészen sokáig kellett várni, hogy kiderüljön, mi az oka ennek. Ed nem túl sikeres művész, aki, amikor csak teheti elvarázsoltan rajzol, napközben kényszerűségből egy reklámcégnél dolgozik. Nem éreztem közöttük nemhogy szerelmet, de még az összhangot sem, nagyon kíváncsi voltam, mi történhetett.

Mindeközben Lily ügyfelét is megismerhettük, Joe Thomas biztosítási ügynököt, akit a barátnője meggyilkolásával ítéltek el, de két év múlva Joe fellebbezett, és Lilyt kérte ügyvédjének. Lily minden energiáját erre az ügyre fordítja, szinte jól jön neki, hogy a nap minden percében dolgozhat, és nem kell a házassága problémáival foglalkozni.

A történet fontos szereplője még a kilenc éves Carla, aki édesanyjával él a Lilyékkel szomszédos lakásban, és az életük szépen, lassan összefonódik. Carla édesanyja Olaszországból jött, egyedül neveli kislányát, Carla nehezen tud az iskolába beilleszkedni, csúfolják, kiközösítik. Édesanyja sem az övé száz százalékosan, mert a néha felbukkanó Larry, több estére is kisajátítja az anyját, ilyenkor Carla a szobájából hallgatja Larry és édesanyja éjszakai zajait. 

A történet szálai és s szereplők élete egyre inkább összefonódik, hol teljesen váratlanul, hol nem annyira, de mindig történik valamilyen meglepő fejlemény, és most jut eszembe, hogy tulajdonképpen egyetlen szereplő teljesen kedvelhető volt, de mégsem mertem nagyon kedvelni, mert nem tudtam, hogy a szándékai tényleg jóindulatúak, vagy ő egy báránybőrbe bújt farkas, akiről még bármi kiderülhet.

Egy feszült, nyomasztó történet, izgalmas karakterekkel és sötét titkokkal, amely elejétől a végéig teljesen lebilincselt, a befejezés pedig tökéletes volt. Nagyon jó első regény volt, ismét egy írónő, akinek kíváncsian várom a következő regényét.

10/10

Bea