Heti ez + az

Tegnap Zsófival vásárlós napot tartottunk, többek között a Glamour kuponjainkkal indultunk útnak, sikerült is egy-két jó dolgot beszereznünk, és hirtelen felindulásból Zsófi javasolta, hogy legyen ma egy beszerzős bejegyzés, ennek én is megörültem, de amikor arra került a sor, hogy menjünk fotózzuk le a kincseinket, már egyikünknek sem volt kedve. Mert a fotózás ugyan egy pár pillanat, de az előzmények, amíg rákészülünk, kipakolunk, megkeressük a legjobb helyet, ahol nem túl sok a fény, de nem is túl kevés, kiválogatjuk a kellékeket, ha nem tetszenek élesben, akkor újabbakat hozunk ki, végre elkészítjük a képeket, aztán egy pár kattintás, visszanézés, a képek rendben, és jöhet az elpakolás. Zsófi általában hamar megunja ezt, én tovább kitartok, azt hiszem, de még most is van egy-két nagy papírtáska a kellékekkel tele, amibe fotózás után csak belehajigáltam mindent, és arra vár, hogy minden a helyére kerüljön belőle.

Ehhez azonban ma nem volt kedvünk, így nem lett beszerzős bejegyzésünk. :D Az ötlet viszont egy újabb bejegyzéshez eszembe is jutott, miszerint készítek majd werkfotókat arról, hogyan szoktam én fotózni az instagram képeinket. IDE KATTINTVA meg is nézhetitek őket!

Egyszer már készítettem egy bejegyzést, ahol az egyik kutyánk, Mangó volt a "kellék", akarom mondani a fotózáshoz felkért modell. IDE KATTINTVA azt a bejegyzést is megnézhetitek.

Így beszerzős bejegyzés helyett, most pár szösszenetet írok le, amiket a közelmúltban jegyzeteltem le a családi életünkből. :D Ezen kívül, nem a bejegyzéshez kapcsolódó saját fotókkal illusztrálok. :)

A mosógépünk is elromlott, természetesen akkor, amikor a
legtöbb mosnivalónk lett volna, és két hétig tartott, míg
eldöntötték, hogy belefér-e a javítása a garanciába vagy sem.
Belefért!!
Még szerencse, hogy Sopronban nemrég nyílt mosoda. :)

  Titusz és én: 

Körülöttem ténfereg, azzal a ténfergéssel, amikor tudom, hogy szeretne valamit. Én éppen olvastam.
- Mondjad, mit szeretnél?
- Hááát... - kéreti magát.
- El akarsz menni a boltba?
- Nem...
- Melegítsek neked kaját?
- Nem.....
- Na, mondd már!!!
- Pénteken elmehetek az osztálytársamhoz?
- Ha semmi gond nem lesz péntekig, olvasol, nem feleselsz, nem flegmázol, szóval nem követsz el semmi kizáró okot, akkor igen. - mondom én.
Semmi megkönnyebbülés és öröm, láthatóan gondolkodik tovább.
- Most mi van? Mégsem akarsz menni? - kérdezem.
- De, akarok.... de mi van akkor, ha nem sikerül jónak lennem? Mi van, ha véletlenül becsúszik valami? Mondjuk, véletlenül feleselek, mert észre sem veszem? Vagy már csak későn veszem észre. Az is számít, ha véletlenül van??
- Minden számít - mondom, miközben magamban pukkadozom a nevetéstől, mert mégiscsak meg kell őrizni a szülői méltóságomat. :D:D

A vásárolgatás előtt beugrottunk a könyvtába az előjegyzett könyveinkért,
a kedvenc könyvtárba járós baglyos táskánkkal. 

Apa beszólása:
Ránéz a nagyméretű gitár basszuserősítőre, ami azért került a fiúk szobájából a mi szobánkba, mert el kell vinni javítani és addig is ott várja a sorát. A teteje tele könyvekkel, pedig csak úgy ideiglenesen áll a szobában.
Apa egyik este megjegyzi:
- Miért van az, hogy amint megjelenik valamilyen vízszintes felületű tárgy a szobánkban, napok, de lehet, hogy csak órák kérdése, és máris tele van könyvekkel??
És tényleg így van!! Még az sem mindig baj, ha nem vízszintes. :D:D:D

Mexikói paradicsomleves tortillával, édesburgonyával, csicseriborsóval,
fetával és zöldcitrommal. Jamie Minden napra superfood könyvéből.
Bence készítette teljesen egyedül, én csak az édesburgonyát vágtam össze.
A tortilla is saját, azaz Bence készítésű, teljes kiőrlésű, az egész étel
teljesen recepthű.Annyira finom lett, hogy még három.
egymást követő napugyanezt főztük, mert estére már mindig elfogyott. 

Vacsora Bencével:
Vacsorázunk, Titusz és Zsófi szereti kiszolgáltatni magát, Bence pedig olyan jólelkű és nem nagyon tud nemet mondani. - Öntsél már egy kis kólát! - Adjál már egy kis vizet! - Adnál egy villát? Hozol egy szelet kenyeret?  Bence, aki általában meg is teszi ezeket a dolgokat, most nem hagyja magát és Titusz felszólítására, hogy adjon neki vizet, füle botját sem mozdítja, nyugodtan vacsorázik tovább. Mikor befejezte, adott a kutyáknak vizet, mire Titusz megjegyezte: - Bezzeg a kutyáknak adsz vizet!

- Adok, mert ők nem tudnak maguknak engedni, de ha tudnának, biztos vagyok benne, hogy nem engem ugráltatnának - vágott vissza Bence. :D

Luna kutyánk 

Fehér vagy szürke?
- Halkan menjünk! Lehet, hogy otthon van!
- Otthon van, de már alszik - mondta a fekete macska, és a kerítés másik oldaláról néz rám.
- Vigyázz!! Kiszökött a fehér egér! Ott szalad a lábadnál!
Lenézek, miközben a kerítés betonperemén egyensúlyozom, ott szalad egy szürke egér, keresztül a lábamon!!! Én, aki irtózom/félek az egerektől egy magamba fojtott sikollyal viselem ezt. Csak suttogva préselem ki magamból:
- De ez az egér SZÜRKE, nem fehér!!!
- Akkor nagy baj van! - mondja a macska.
A harmadik illető továbbra is bent matat abban a bizonyos udvarban, azt hiszem Kapitánynak hívjuk. Talán egy farkas.
Én közben szemmel tartom az egeret, aki beszalad egy ágy alá, ami megszólalásig olyan, mint az itthoni ágyunk, csak ez kint van a réten, alóla pedig egy nagy IKEÁS papírtáska kandikál ki. Az egér beszalad az ágy alá, de ugyanabban a percben magas ívben repül ki onnan, valaki kirúgta.
És ekkor éles hang sikolt a fülembe!! A telefonom az! Felébredek!!!!
:D

Megpróbáltam összerakni, hogy miért álmodtam ezt a félig kalandos, félig rémálmot. Előző nap fejeztem be Mabel Jones kalandjait, aki egy kislány és a kalózok elrabolják, akik mellesleg állatok, a kalózhajó kapitánya, egy falábú, féllábú farkas. Egér matatott a kertben a komposztunkban és elmondhatatlanul irtózom az egerektől. Valamint készülök az Ikeába. :D

Amúgy érdekes belegondolni, hogy tulajdonképpen minden éjszaka álmodunk, amiből reggelre már csak valamiféle érzés, hangulat marad, vagy éppen az sem. Legalábbis én ritkán emlékszem az álmaimra. Csak akkor, ha rögtön elmondom. A telefonon ekkor éppen a férjem hívott és elmeséltem neki, így estére sem felejtettem el és le tudtam írni.

Jó lenne több álomra emlékezni, mert néha olyan érzés, mintha álmainkban egy másik életet élnénk, és szándékosan nem kell emlékeznünk rá. Na már mindjárt valamiféle disztópiánál vagy sci-finél tartok, így be is fejezem. :D Ti emlékeztek az álmaitokra?

A szomszéd cica, aki mindig így figyel, amikor a kertben vagyok.
A kerítés másik oldalán farakás van, azon ül, néha a kerítés tetején
egyensúlyozik, de legtöbbször elbújik a rózsabokor takarásába.
Mert úgy nem látszik - gondolja ő.
Hoppá, lehet, hogy ő a macska az álmomban?
Aki a kerítés másik oldaláról figyel?
Minden stimmel. :D

Legyen szép jövő hetetek!

Bea