Egy időkapszula könyv formájában ez a különleges kiadvány, mely egy gyerekkézben igazán kivirágozhat.
A lényege, hogy egy gyerek sok érdekes információt leír önmagáról, bemutatja felnőttkori énjének gyerekkori önmagát. A könyv kitöltője határozhatja meg, hogy ő mikor szeretné ezt a kapszulát kinyitni és elolvasni, addig pedig egy nagyon biztonságos helyen kell őrizni.
Komolyan mondom, néha én is beleírogattam volna legszívesebben. Szomorkodom néha, hogy nem emlékszem sok gyerekkori dologra kristálytisztán, pedig olyan jó lenne visszaidézni egy-két dolgot, ami akkor nagyon fontosnak tűnt.
A könyv kérdésekkel segít a bemutatkozásban, helyenként idézetekkel és kedves, ötletes illusztrációkkal színesíti az oldalakat. Már csak azért is jó dolog, mert mi szülők is megnézhetjük (természetesen, ha gyermekünktől engedélyt kapunk), hogy mit tart csemeténk jelenleg fontosnak, mit gondol magáról, szerinte mik a jó tulajdonságai és melyek a rosszak. Családtagokat lehet bemutatni, fotókat beragasztani a hozzá legközelebb álló személyekről, ezt nagyon nagy kincs lesz az könyv ismételt kinyitásakor.
Tanárokról, osztálytársakról is szólnak oldalak, és bár egy-két nagyon meghatározó tanáromra a mai napig emlékszem és az érzelmekre is, melyeket kiváltottak belőlem, de nagyon élvezném, ha gyerekkoromban részletesebben írtam volna ezekről az emberekről, mert van, akit már csak halványan látok magam előtt.
A "mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?" kérdés egy ilyen könyvben elmaradhatatlan, én például óvodás koromban óvónéni szerettem volna lenni, kicsit nagyobb koromban tanító néni, vagy ápolónő, még nagyobb koromban stewardes, de még véletlenül sem kerültem ezeknek a szakmáknak még a közelébe sem. :D
A kedvenc sok évvel ezelőtti zeném... hát azokat inkább nem árulom el, mert erőteljes utalás lenne arra, hogy milyen őskövület vagyok már. :D:D
Villámkérdéseket is találunk, amelyekből egyiket másikat most is meg tudom válaszolni, a gyerekkorom kedvencei szerint. Kedvenc színészem pl. Terence Hill volt, a régi családi fotókon a falamon ott világít egy Pajtásból kiszedett plakáton a gyönyörű, kék szeme. A "Mi a kedvenc elfoglaltságod?" kérdésre akkor és most is azt válaszolnám, hogy olvasás. :D
Titkos vágyakat, őrült ötleteket írhat bele a gyerek, hogy majd 20-30-40 év múlva leltárt vonjon, hogy mit sikerült megvalósítani a terveiből.
"Ha egy napig láthatatlan lehetnél, mivel töltenéd az időt? Tervezd meg azt a napot a reggeli ébredéstől a lefekvésig!"
Ezen azóta is gondolkodom, még nem találtam ki, bár az is lehet, hogy az a baj ezzel, hogy valami nagyon nagy és jelentős dologra gondoltam, ami az egész életemet megváltoztatja. De aztán azon is elgondolkodtam, hogy kell-e egyáltalán, hogy megváltozzon az életem? Valószínűleg egy gyerek nem bonyolítja ennyire a problémát, mindenesetre érdekes volt elgondolkodnom rajta.
Jó ötletnek tartom ezt az Időkapszula könyvet, mert miközben betölti az emlékmegőrzési funkcióját, saját magát is megismerheti jobban a kapszulát megtöltő, a kérdéseket megválaszoló gyerek, ötleteket és inspirációkat kaphat saját magától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése