Angela Marsons: Egy élet ára

Kim Stone ismét jött, látott és győzött. Nálam biztosan. Olyannyira, hogy minden tüskéje, barátságtalansága ellenére én nagyon megkedveltem. Az előző részekben sem sikerült ellenszenvessé tennie magát, de ebben a kötetben meg is szerettem. A szívembe lopta magát, mert most jött át igazán, hogy a zord, barátságtalan külső mennyire érző lelket és szívet takar.

A történet bűnesete egy kettős gyerekrablás, két kislányt, két barátnőt rabolnak el, az ügyet Kim kapja meg, többek között azért is, mert az egyik kislány édesanyja régi ismerőse, aki kifejezetten azt szerette volna, ha Kim vezeti a nyomozást.

Ismeretségük még gyermekkorukba nyúlik vissza, nevelőotthonok és nevelőszülők rossz emlékei jutnak Kim eszébe, amikor felismeri az egyik elrabolt kislány édesanyját, Karent, aki egy olyan múltat juttat eszébe, amire nem szeretne emlékezni. 

Karen keserves gyermekkora ellenére, vagy éppen ezért, szerető családanya lett és példás feleség, a majdnem 20 évvel idősebb férje, Robert oldalán. A nyomozás főhadiszállását Karen és Robert otthonában rendezik be, ahol a másik elrabolt kislány szülei, Stephen és Elizabeth is jelen vannak, lévén a lányok barátsága miatt a szülők között is közelebbi kapcsolat alakult ki.

Felváltva láthatjuk a nyomozást és a kislányokat, Amyt és Charliet, valamint fogvatartóikat, de egy kicsivel sem tudunk többet, mint a nyomozó csapat, viszont a lányok érzelmeit, félelmüket és ijedtségüket, kétségbeesésüket és reménykedésüket, erejüket és bátorságukat teljesen átérezzük.

Mint ahogyan Kim megszállottságát is teljesen át tudtam érezni, azzal az erős elhatározással kezdett bele a nyomozásba, hogy meg fogja a lányokat találni, lehetőleg élve. Amiből kiindulhatott a csapat, hogy egy  évvel ezelőtt már történt egy ugyanilyen kettős gyerekrablás, ahonnan az egyik kislány élve került elő, de a másikról semmit nem tudnak.

Kim a nyomozás során ennek a kislánynak az édesanyjával is kapcsolatba kerül, egy médium is feltűnik, valamint egy megbízhatatlan és törtető újságírónővel is meggyűlik a felügyelő baja.  A kislányok felkutatása mellett Kim egy befejezetlen ügye is jelen van a történetben, aminek ugyan a gyermekrabláshoz semmi köze nincs, mégis kemény és letaglózó volt a nyomozás eredménye.

A kislányokkal kapcsolatos nyomok lassan gyűlnek, az igazi nyomozás is lassan indul be. Viszontláthatjuk Kim csapatát, megismerhetünk két új szakembert, akiket a csapat mellé rendeltek ki, és a szülők életébe is betekinthetünk.

Az ügy Kimet különösen megrázza, érzelmileg is belebonyolódik a nyomozásba, minduntalan eszébe jut a múlt, amikor nem tudott segíteni. Most ha törik, ha szakad, segítenie kell, a kislányokat meg kell találnia. 

Tetszett a lassabb, alaposabb kezdés, majd amikor felpörögtek az események, nem lehetett elszakadni a történettől, egyszerre féltem és reménykedtem. Nem emlékszem, hogy egy krimit valaha is megkönnyeztem volna, de itt ez történt.  Váratlan, megható és felzaklató események követték egymást Angela Marsons legújabb könyvében, és azt is elmondom, hogy nekem ez a rész tetszett a legjobban.

Ez a rész volt eddig a legérzelmesebb, Kim Stone felügyelőnő megmutatta a legemberibb és legszeretnivalóbb arcát, még akkor is, ha ez szándéka ellenére volt. 

Mit lehet olyankor tenni, amikor véget ér egy Kim Stone epizód? Várni a következőt.

10/10

Bea