Thriller csütörtök: Eltűnt lányok, véres margaréták és egy még véresebb család...

Ezennel új rovatot indítok a blogon, amelyben az egyik kedvenc műfajom lesz a főszereplő, remélem minél több csütörtökön várhatunk majd itt benneteket jó kis thrillerekkel! :)

Abban megegyezhetünk, hogy mostanában fénykorukat élik a thrillerek, pszicho-thrillerek, főleg a bestsellerek és az év legütősebb bemutatkozója típusúak... ;)

De végülis én ennek csak örülhetek, mivel igencsak nagy kedvelője vagyok a műfajnak, egyszóval mit nekem egy-két gyengébb darab, ha végül igazi kincsre bukkanok közöttük. :)

A Minden eltűnt lány, a Véres margaréták és a Vértestvérek. Az Agave Kiadónak eme ígéretes titánjaira szinte egyidőben figyeltem fel, aztán molyon mindig szembe jött velem egy-egy figyeltünk értékelése, voltak akiknek tetszettek, és voltak akiknek nem. Ilyenkor szoktam azt mondani magamban, hogy na, most már nagyon el kell olvasnom ezeket a könyveket, hogy én is jól megmondhassam a magamét róluk. :)

Úgy döntöttem, hogy e három könyvről egy bejegyzésben fogom összegyűjteni a mondanivalómat, így össze is tudom hasonlítgatni, s darabokra is tudom cincálni majd őket szépen egymás mellett. :)

Megan Miranda - Minden eltűnt lány

Ő volt az első áldozatom a trió tagjai közül. A könyv első lapján, a méltató és elismerő szavak között, többször is szóba került a Holtodiglan, amit én szerettem, úgyhogy nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba.

Végül sajnos nem egy újabb Holtodiglant tartottam a kezemben, de nem akarok mindig a negatív dolgokkal kezdeni, úgyhogy kezdem is a könyv pozitívumaival, mert azért voltak azok is.

A történet visszafelé elmesélése nagyon eredeti ötlet volt, amire nehéz szívvel, de azt kell mondanom, hogy szépen ki volt dolgozva. Ahogy haladtam visszafelé a napok között, egyre többet tudtam meg a történtekről, viszont, ha időrendi sorrendben ismertem volna meg az eseményeket, akkor bizony még ennyire sem élveztem volna a könyvet.

Olyan átlagos, enyhén depis főhősnő, egy déli város, egy sok évvel ezelőtt eltűnt lány, nyomasztó légkör, a kiegészítők jók voltak, de a tini tragédia, ami a fő attrakció volt, már nem igazán nyerte el a tetszésemet.

A történet lezárása gyors és semmilyen volt. Nem mondom, hogy nem volt csavar a végén, de ez egyáltalán nem az a leesik az állad féle csattanó volt.

Többet vártam ettől a könyvtől. De mindentől függetlenül, alig tudtam letenni, nagyon hamar el is olvastam, éppen ezért a pontozással is nagy bajban leszek...

Nagyon remélem, hogy ő volt a trió leggyengébb láncszeme, de hát majd meglátjuk... :)

6-7/10

Ania Ahlborn - Vértestvérek

Véres. Beteg. Undorító. És megint,  véres, beteg és undorító.

Eddig úgy gondoltam, hogy én elég jól bírom az ilyen dolgokat, de néhol ez a könyv még nekem is sok volt. 

Azt hittem, hogy egy thrillert fogok a kezembe, de már az első oldalakon rájöttem, hogy ez a könyv nem az lesz,  aminek legelőször látszott.

A rosszfiúkat már a történet legelején megismerjük, teljes félelmetes valójukban. Egy, az erdőben lakó család, elrabolt, aztán megkínzott lányok. Nem titok már itt a történet kezdetén sem, hogy a család nem teljesen százas, de ahogy haladunk előre, egyre több kis beteg részlet fog majd kiderülni. Vér és megkínzott lányok mindenütt. A történet végén természetesen van egy nagy csattanó,  de sajnos én azt nem igazán tudtam már értékelni, mert addigra magamtól is rájöttem mindenre.

Vér, brutalitás és nyers erő, sötét hangulat, nem mondanám a könyvre, hogy rossz volt, az írónő stílusa tetszett, a történet pedig kellőképpen nyomasztó volt, de valami nekem mégis hiányzott az egészből. 

6/10

Julia Heaberlin -Véres margaréták

Nagyon sokáig azt hittem, hogy ez a könyv lesz a befutó a három közül, azonban a könyv háromnegyedénél a lelkesedésem már elszállt, a végénél pedig huppantam egy jó nagyot... ám egyáltalán nem jó értelemben.

A hangulat ötös, a stílus ötös, a történet szintén jól indult, eredeti volt, titokzatos, sejtelmes, s már az első oldalaktól kezdve nagy csavart sejtetett.

A könyv felénél már azt éreztem, hogy csak egy helyben toporgunk, s az írónő még csak kis morzsákat sem ad nekünk, hogy megfejthessük a gyilkos kilétét. Na, itt mondtam, hogy semmi baj, akkor majd szépen rájövök segítség nélkül magam is..., hát nem jöttem rá, s a tippjeim is elég nevetségesek voltak így visszagondolva.

A befejezésnél a várva várt csavar elmaradt, ugyanis ahelyett, hogy az írónő a cselekmény közben adagolta volna nekünk szépen,  lassan az infókat, itt a végén zúdított a nyakunkba mindent, így hiába volt az egész tényleg "csavaros és agyafúrt", így, hogy a történet közben ez nem tudott kibontakozni,  a végén 200 oldal egy helyben torporgás után, ez nem igazán szólt már nagyot.

Én tényleg annyira akartam szeretni ezt a könyvet, voltak feszült pillanatai és az alaptörténete is tökéletes lett volna, ha egy kicsit összeszedettebb az egész.

7/10

Végső sorrendet nem fogok állítani, mindegyik könyvnek voltak jó, és eredeti pillanatai, de egyik sem volt tökéletes, a végső pofára esés, "állkoppanás", sajnos mind a három esetben elmaradt. 

Ezektől függetlenül nem bánom, hogy elolvastam őket, sőt Megan Miranda és Ania Ahlborn ősszel megjelenő új könyveit mindenképpen szeretném majd elolvasni.

Zsófi