Szurovecz Kitti nagyon kényes témát válaszott új regénye témájául. Mondom ezt úgy, hogy én nyíltnak, elfogadónak, toleránsnak tartom magam. Mégis kellett jó pár nap, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat erről a témáról.
Miről is szól A sokszívű? A poliamor kapcsolatokról, a poliamor emberekről. És mielőtt azt gondolnátok, hogy ez valami kitalált dolog, ugyanis először én is azt gondoltam, elárulom, hogy a poliamoria egy létező, valós jelenség, egy párkapcsolati forma, tulajdonképpen azt jelenti: többszerelműség. IDE kattintva a Wikipédián is olvashattok róla.
Bevezetőmmel már el is árultam, hogy én magam még nem hallottam róla a könyv elolvasásáig. A sokszívű egy olyan lány, Annabella története, aki évek óta kétlaki életet él, pár hetet Magyarországon tölt magyar szerelmével, akivel már hét éve vannak együtt, és pár hetet Olaszországban olasz szerelmével Darióval, akit három éve ismert meg, azóta nem tud dönteni a két férfi között, ezért két külön életet alakított ki magának, két külön munkahellyel, két különböző életformával.
Egészen addig így éli az életét, mígnem egy napon kiderül, hogy terhes. Eddigi élete nem folytatható tovább, ezért komoly döntést hoz, ami nem marad következmények nélkül.
Az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára, és rádöbben, hogy nem kell ostoroznia magát azért, mert két férfit szeret egyszerre és mert képtelen volt dönteni közöttük, hiszen a sokszívűek éppen így élnek, azzal a különbséggel, hogy felvállalják mindkettő, esetleg több kapcsolatukat.
Annabellán keresztül megismerkedhetünk a sokszívűek világával, ahogyan ő próbálja feldolgozni és elfogadni a tényt, hogy ő is sokszívű, ő is képes két férfit is szeretni egyszerre, úgy barátkozhatunk meg mi, olvasók is ezzel a kapcsolati formával.
A mai társadalomban a leginkább elfogadott kapcsolati forma a monogámia, és azon belül is a hetero monogámia. Nem mondom, hogy nem fejlődik társadalmunk és fogadja el egyre inkább a homoszexuális és egyéb kapcsolatokat, de azt gondolom, hogy ez az elfogadó rész még mindig a kisebb része az embereknek. Sőt, van aki a szavaival elfogadja, de a fejében még sem tud megbékélni vele. Ha így volna, akkor nem lenne megpróbáltatlás az érintetteknek a coming out, nem titkolnának semmit, nem élnének kétlaki életet, hanem egyből felvállalhatnák önmagukat. Ami tulajdonképpen a szexuális beállítottságuk, az pedig nem tartozik másra, hiszen senki nem számol be a szexuális életéről egy bevásárlás vagy egy családi látogatás alkalmával.
Visszatérve a poliamoriához, valószínűleg azért nem hallottam róla, mert a poliamor emberek sem szívesen hangoztatják a tényt, ameddig csak lehet, megkímélik magukat az emberek véleményétől. Mert valljuk be, az emberek többsége, nagyon nagy többsége, értetlenül áll majd a dolog előtt, hihetetlen számukra, hogy lehet két embert egyformán szeretni, és elképzelhetetlen, hogy ezek az emberek, férfiak és nők békességben élik meg ezeket a kapcsolatokat, és nem üti fel köztük fejét a féltékenység és nincsenek hatalmi harcok a két nőt szerető férfi miatt, vagy fordítva.
A könyv történetéből megtudjuk, hogy de bizony, vannak, nem egyszerű ez az élet, mégis ad valamiféle szabadságot, önigazolást arra, hogy ezek az emberek önmaguk lehessenek és ne éljenek hazugságban. Tulajdonképpen nem csalnak meg senkit titokban, hanem őszintén felvállalják a másik kapcsolatukat is.
Elgondolkodtató könyv, ráébreszt arra, hogy toleránsak és elfogadóak vagyunk-e annyira, mint gondoltuk, és ha jól beleturkálunk az emlékeinkbe, szerelmeinkbe talán eszünkbe jut olyan helyzet, amikor nehezen tudtunk dönteni. Ami nem jelenti azt, hogy poliamorok vagyunk, vagy képesek lennénk egy többszerelmű kapcsolatban élni, de segít elfogadni, hogy van ilyen, és ne ítélkezzünk mások felett, mert minden élet és minden ember más és más. Azt is el tudom képzelni, hogy valaki a könyv segítségével megismerheti önmagát. Ne ítélkezzünk, mert sosem tudhatjuk, hogy számunkra mit tartogat az élet.
8/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése