A szerzőtől nagy kedvencünk családilag a Lakótárs kerestetik (értékelésünket a címre kattintva elolvashatod), de az Oh, boy-t is elolvasta mindenki. Az elsőn sokat nevettünk, a másodikon meghatódtunk. Kíváncsian vártam, hogy a Tartós hullám melyik könyv mellé sorolható be. Egyikbe sem, Marie-Aude Murail egy teljesen más témát hozott nekünk ezzel a könyvével.
Mégpedig az elfogadást, önmagunk vállalását, kitartást a céljaink mellett, akkor is, ha nehézségekbe ütközünk. Szól szülőknek és kamaszoknak. Szülőknek azért, mert megmutathatja, hogy milyenek ne legyünk a gyerekeinkkel.
Figyeljünk oda rájuk, arra, hogy mit szeretnének, mi érdekli őket és ne azt várjuk, hogy a mi álmainkat, vágyainkat, terveinket teljesítsék be. Ne írjuk elő nekik az útjukat, hanem gyengéd odafigyeléssel, terelgetéssel segítsünk, hogy megtalálják a sajátjukat.
A könyv főszereplője Louis, a 14 éves kamaszfiú, aki nem igazán találja a helyét az életben, csak teng-leng, az iskolában nem túl jók az eredményei és halálosan unja is azt, most pedig kötelező gyakorlatra kell mennie. Míg barátja egy menő rádiadóhoz készül, addig Louisnak nagymamája Jómami, egy fodrászatot ajánl, ahol ismeri a tulajdonost és el tudja intézni, hogy a fiú ott töltse a gyakorlatát.
Első hallásra semmi kedve nem volt odamenni, de egyik reggel iskola előtt megnézi magának kívülről a Maité Fodrászatot, és valami megmagyarázhatatlan vonzódást érez az üzlet iránt, így amikor barátja felajánlja, hogy neki is intéztek egy helyet a rádióadónál, Louis nemet mond a menő gyakorlati helyre és a fodrászatot választja.
Mint ahogyan a borsó a héjában, úgy érezte magát Louis a fodrászatban a kezdetektől fogva. Mintha hazaért volna, pár nap elteltével már arról is meg volt győződve, hogy megtalálta az életcélját, őt az isten is fodrásznak teremtette.
Igen ám, de orvos apja nem fogja lenyelni ezt a békát, neki az a fontos, hogy Louis valami jó hírű magániskolában tanuljon tovább, hiszen ő egy neves sebészorvos, az ő fiának is lennie kell valakinek, nem lehet egy egyszerű munkás, csak egy fodrász.
Louis viszont otthon érzi magát az üzletben, az apjával való konfliktus miatt egyre többet lóg az iskolából is, és egyre többet van a fodrászüzletben, néha már hajat vágni is megpróbál. Az ott dolgozó emberek pedig észrevétlenül a szívünkbe lopják magukat. Madame Maité asszony, aki a saját fiaként szereti Louis-t, Clara, a szép, fiatal fodrászlány, akinek az élete nagyon zűrös és megoldásra vár, Philippe, azaz Fifi, aki szívesen tanítgatja Louist a szakma csínjára-bínjára, és Garance, a fiatal tanulólány, aki azt veszi észre, hogy egyre jobban érdekli a különös egyéniségű, tehetséges kamaszfiú.
Fantasztikusak voltak ezek a szereplők, akik egytől-egyig megtapasztalták az élet nehézségeit, mégis nyitottak, elfogadók maradtak, tele érzelmekkel és napi életörömmel.
Látszólag könnyed történet, de azért a háttérben megbújik egy-két társadalmi probléma, tolerancia, elfogadás, önmagunk vállalása. Harcolás a saját igazunkért, vágyainkért, és egy figyelmeztetés, hogy hagyjuk, hogy mindenki a maga útját járja, ne írjuk elő senkinek a saját életét.
Éppen úgy szerettem ezt a könyvet, mint a szerző előző könyveit, és nagyon ajánlom minden kamasznak, fiatalnak, felnőttnek és nagyszülőnek.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése