Luana Lewis: Ne felejts el

Az ősz kezdetére valahogy összegyűltek nálam a thrillerek, több izgalmas, feszült könyvet olvastam mostanában, mint úgy általában. A Ne felejts el kiemelkedik ezen thrillerek sorából, először is a rövidsége miatt, másodszor pedig a feszültsége, a hangulata és a vége miatt. 

Ez a 250 oldalas könyv remekül képviselte a thriller műfajt, és én nagyon örültem annak, hogy nem volt benne semmi felesleges sallang, teljesen lényegretörően haladt előre a történet, nem voltak benne felesleges körök, oldalszaporító mellékutak.

A történet egy halálesettel kezdődik, Vivienre, a fiatal édesanyára és feleségre holtan találnak a fürdőszobájuk padlóján. Gyilkosságnak látható nyoma nincs, de a rendőrség nyomozásba kezd, mert egy váratlan haláleset mindig gyanús.

Az eseményeket Vivien édesanyja, Rose szemszögén keresztül ismerjük meg, aki ápolónő egy kórház gyermekosztályán. Megdöbbenti lánya halála, lelkiismerete nem hagyja nyugodni, megpróbálja összerakni a tragédia előzményeit, kitalálni, hogy lehetett-e oka lányának öngyilkosságra, vagy ki és hogyan ölhette meg Vivient.

Ben, a férj, Cleo, egy régi barátnő, Isaac, a család sofőrje, Vivien kislánya, Alexandra és természetesen Rose a főszereplői ennek a történetnek, melyben hol szimpatikusnak éreztem őket, hol pedig nem. Egyedül Isaac volt az, aki egy percig sem volt ellenszenves, de a többiekkel kapcsolatosan oldalról oldalra változott a véleményem, a szimpátiám. 

Rose és Ben viszonya érezhetően nem volt felhőtlen, sejteni lehet, hogy valami történt a múltban, amiért ez a két ember furcsán viselkedik egymással. Rose mindent elkövet, hogy az unokája mellett lehessen, de Ben nem mindig nézi ezt jó szemmel. 

Rose megvívja a történet során harcát a lelkiismeretével, ostorozza magát, hogy mennyire nem ismerte a lányát, a nyomozás mellett egy igazi lélektani regény a könyv. Rose vesszőfutása, aki kérdéses, hogy nem roppan-e össze a tragédia súlya alatt.

Minden vágya az unokája volt, hogy ezentúl ő is gondoskodhasson róla, ezt már szinte megszállottan szerette volna, ami teljesen érthető, és ahogyan szépen, lassan napvilágra kerülnek az előzmények, még jobban megértjük őt. Azt hiszem...

Annyira elfoglaltak az események, a kiderült apróságok, hogy sokszor el is felejtettem azon törni a fejem, hogy végülis ki ölhette meg Vivient, bár volt olyan pillanat, amikor még bárki szóba jöhetett volna, ám ahogy haladtam a történettel, néha el is felejtettem, hogy mi most nyomozunk, annyira lekötöttek a történések. 

A vége pedig.....!! Ilyen egy thriller, amikor leesik az állad, amikor lassan ráébredsz, vagy hirtelen kiderül, hogy mi és hogyan történt! Amikor elképedsz, hogy ez hogy történhetett meg. Olvassátok!

10/10

Bea