Az ősz kezdetére valahogy összegyűltek nálam a thrillerek, több izgalmas, feszült könyvet olvastam mostanában, mint úgy általában. A Ne felejts el kiemelkedik ezen thrillerek sorából, először is a rövidsége miatt, másodszor pedig a feszültsége, a hangulata és a vége miatt.
Ez a 250 oldalas könyv remekül képviselte a thriller műfajt, és én nagyon örültem annak, hogy nem volt benne semmi felesleges sallang, teljesen lényegretörően haladt előre a történet, nem voltak benne felesleges körök, oldalszaporító mellékutak.
Az eseményeket Vivien édesanyja, Rose szemszögén keresztül ismerjük meg, aki ápolónő egy kórház gyermekosztályán. Megdöbbenti lánya halála, lelkiismerete nem hagyja nyugodni, megpróbálja összerakni a tragédia előzményeit, kitalálni, hogy lehetett-e oka lányának öngyilkosságra, vagy ki és hogyan ölhette meg Vivient.
Ben, a férj, Cleo, egy régi barátnő, Isaac, a család sofőrje, Vivien kislánya, Alexandra és természetesen Rose a főszereplői ennek a történetnek, melyben hol szimpatikusnak éreztem őket, hol pedig nem. Egyedül Isaac volt az, aki egy percig sem volt ellenszenves, de a többiekkel kapcsolatosan oldalról oldalra változott a véleményem, a szimpátiám.
Rose és Ben viszonya érezhetően nem volt felhőtlen, sejteni lehet, hogy valami történt a múltban, amiért ez a két ember furcsán viselkedik egymással. Rose mindent elkövet, hogy az unokája mellett lehessen, de Ben nem mindig nézi ezt jó szemmel.
Rose megvívja a történet során harcát a lelkiismeretével, ostorozza magát, hogy mennyire nem ismerte a lányát, a nyomozás mellett egy igazi lélektani regény a könyv. Rose vesszőfutása, aki kérdéses, hogy nem roppan-e össze a tragédia súlya alatt.
Minden vágya az unokája volt, hogy ezentúl ő is gondoskodhasson róla, ezt már szinte megszállottan szerette volna, ami teljesen érthető, és ahogyan szépen, lassan napvilágra kerülnek az előzmények, még jobban megértjük őt. Azt hiszem...
Annyira elfoglaltak az események, a kiderült apróságok, hogy sokszor el is felejtettem azon törni a fejem, hogy végülis ki ölhette meg Vivient, bár volt olyan pillanat, amikor még bárki szóba jöhetett volna, ám ahogy haladtam a történettel, néha el is felejtettem, hogy mi most nyomozunk, annyira lekötöttek a történések.
A vége pedig.....!! Ilyen egy thriller, amikor leesik az állad, amikor lassan ráébredsz, vagy hirtelen kiderül, hogy mi és hogyan történt! Amikor elképedsz, hogy ez hogy történhetett meg. Olvassátok!
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése