Háry János neve sokunknak ismerősen cseng, ám megkérdeztem a gyerekeimet is, tudják-e kicsoda Háry János. Nagyotmondó, vitéz katona - határozták meg a nagyok, de Titusz csak a nevét hallotta és nem sok fogalma volt, hogy ki ő.
Bevallom vitéziesen, én sem tudtam, hogy Háry Jánost 1843-ban Garay János keltette életre, Az obsitos című művében. Megteremtette ezt a kiszolgált huszárt, aki a maga idejében egy igazi szuperhős volt, olyan kalandokkal, amelyekről szülőfalujában Abonyban, a kocsma közönségének, de legfőképpen egy bírónak és egy diáknak, maga Háry bácsi nagyon sokat mesélt.
Hitték-e vagy sem, nem tudni, de nagyon szerették mindannyian hallgatni. Köszönhetően Háry mesélőkéjének, nagy élvezettel hallgatták hihetetlen kalandjait.
Az 1920-as években Kodály Zoltán daljátékot, majd operát írt belőle, 1983-ban pedig egy egész estés mese is készült e vitéz, öreg obsitos életéből.
Zalán Tibor Háry Jánosa nagyon a szívemhez nőtt. Rímekbe szedve meséli el kalandjait, amit nem lehet komolyan végigolvasni. Nagyon jó humorú az öreg obsitos, a diákhoz és a bíróhoz hasonlóan én is tudnám vég nélkül hallgatni a történeteit.
Napóleon elfogása, találkozás Mária Lujzával, majd látogatás Ferenc császárnál, hihetetlen, egyben bámulatosan vicces történetek. Harc a hatalmas rákkal, küzdelem a százkarú polippal, a hatalmas vadkan legyőzése, mind-mind Háry János nevét dicsőíti.
Sárkányok, majmok, elefántcsorda, krokodilok, húsevő halak, párduc, tigris és oroszlán. Ezek az állatok kerültek hős Hárynk útjába, aki oly ízesen és érdekesen mesélte el a kalandjait, hogy az abonyi kocsmában nem unták meg hallgatni.
Nem untam meg én sem olvasni, sőt kifejezetten élveztem. Megszerettem ezt az öreg obsitost és a fiúknak is oda fogom adni elolvasásra, mert kihagyhatatlan.
Vicces, könnyed, izgalmas, az illusztrációk pedig csudajók. Együtt élnek a történettel, egy értékes, tartalmas olvasmányt alkotva. Az biztos, ha a gyerekek elolvassák Háry János kalandjait, mindig tudni fogják, ki ez a rettenthetetlen vitéz, mert mély nyomot hagy az emberben.
Másodszori olvasásra pedig újabb és újabb nyelvi poénokat lehet benne találni, nagyon élveztem és jókedvű lettem tőle.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése