Befejező részéhez érkezett Mary Alice Monroe négy részes sorozata. Egyik szemem sír, mert nagyon jó kis sorozat volt, egy olyan nyári olvasmány, amelybe a szereplők hétköznapisága miatt teljesen és könnyen beleélhetjük magunkat, a másik szemem pedig nevet, mert igazán jó lezárást kapott a történet, minden elrendeződött, mindenki sínre tette az életét, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Azért nem ment minden simán és egyszerűen, mint ahogy a bevezetőmből tűnik, és ez volt az, ami nagyon tetszett nekem a könyvben, hogy nem pikk-pakk varázsütésre rendeződnek el sorsok és életek, nem simán és könnyedén zajlanak a hétköznapok, nem élnek magabiztosan és teljes önbizalommal szereplőink, hanem megismerhetjük gyengeségüket, hibáikat is.
Ettől a hősnőket a barátnőnknek érezzük, a pasasokat pedig hús-vér férfiaknak látjuk, nem egy elérhetetlen álomfiguráknak, akik csak a mesében léteznek. Mindenkinek megvan a maga rossz és jó tulajdonsága, a bizonytalansága, szomorúsága.
Ugyanakkor nagyon összetartó társaság a könyvben szereplő család, Marietta nagyi ötlete, miszerint összehívja három lányunokáját Charlestonba, gyönyörű, tengerparti házába, hogy egy kicsit összehozza őket, jó ötletnek bizonyult. Azt szerette volna, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, igazi kötelék alakuljon ki a három különböző anyától, de egy apától származó lányok között, akiknek édesapjuk Marietta korán elhunyt fia volt.
A lányok és Marietta nagyi sok mindenen mentek keresztül az előző három kötetben, méltó befejezése és megkoronázása volt a sorozatnak ez a negyedik rész. És ne higgyük, hogy ez amolyan levezető rész csak, amelyben szépen, simán férjhez mennek, akiknek férjhez kell menniük, új életet kezdenek, akik erre készültek, és mi megnyugodva asszisztálhatunk ehhez.
Ebben a részben feltűnik egy új szereplő, egy tiszteletes, egy jóképű férfi személyében, akit mi olvasók, a történet elejétől megismerünk és tudjuk mi járatban van Dél-Karolinában, de a lányok és a regény többi szereplője, Marietta nagyit kivéve nem sejtenek semmit.
Ismét találkozhatunk James nagymamával, aki természetesen Charlestonba utazott a tervezett esküvőre, viszontláthatjuk Girard-t, Marietta nagyi kedves lovagját és magától értetődő, hogy Palack sem maradhatott ki a befejezésből.
Olyan érzésem van most, mint amikor egy fantasztikusan jó nyaralás után haza kell menni, nekem el kell hagynom Sea Breeze-t, de szereplőink boldogan élnek ott tovább.
Ha valakinek csak ez a negyedik kötet akad a kezébe, bátran belefoghat az olvasásba, mert minden szereplő ismét bemutatódik röviden, az előzmények sem maradnak el, tehát tulajdonképpen teljesen érthető a történet így is. Ha viszont közelebbről szeretnénk megismerni a szereplőket, jobban bele szeretnénk látni az életükbe, akkor mindenképpen ajánlom az előző három részt is.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése