Libba Bray: Rettentő gyönyörűség
Gemma Doyle-történetek 1.
Libba Bray A Látók sorozata nagyon a szívemhez nőtt, mint már akkor is leírtam, nem gondoltam volna, hogy egy természetfeletti young adult sorozat és én, ilyen jó barátságot köthet, a bejegyzéseimet a sorozatról itt és itt tudjátok elolvasni. De mivel most éppen A Látók sorozat harmadik részére várok, arra gondoltam, hogy miért ne adhatnék egy esélyt Libba Bray egy másik sorozatának is, így került a kezembe ez a könyv.
A könyv első oldalai Indiában játszódtak, hőség volt, sok ember, és egy izgalmasnak ígérkező főhősnő, pár oldallal később már Angliában találtuk magunkat, London szürke utcáin.
Majd megérkeztünk egy igazi régimódi leányiskolába, ahol a lányok olyasmiket tanulnak, amit a kor kultúrája szerint minden lánynak fontos tudnia, hogyan kell bájosnak és elragadónak lenni, vagyis hogyan válj egy halk és dekoratív szobadísszé.
A főhősnőnk persze egy igazi lázadó alkatnak tűnt még itt, úgyhogy azt mondtam, hű ez izgalmasnak ígérkezik! :) Ha Libba Bray olyan remek kiegészítőnek használja a viktóriánus Angliát, mint a pezsgő 20-as évekbeli New Yorkot, akkor egy remek kalandnak nézünk elébe.
Megismertük a Spence Akadémiát, s az iskolai falai között rejtőző titkokat, láthattuk, hogy nem volt móka és kacagás egy nő élete ebben a korban.
Főszereplőnkről, Gemmáról is megtudtunk egy s mást, többek között azt, hogy egy különleges képesség birtokában van, de erről kezdetben nem tudott túl sokat.
Ez a picit természetfeletti szál kezdetben nagyon szépen belesimult a viktoriánus korszakot átölelő spiritiszta szeánszok divathullámába, én nagyon szeretem, amikor az írók úgy fűzik a szálakat, hogy a varázslat nélküli szemfényvesztés végül valami valóságossá alakul át.
A lányok is be voltak zárva a Spence Akadémia négy fala közé, ami egy idő után engem már nagyon fárasztott, ahogy szenvedtek egy sort, utána pedig már újra önfeledten viháncoltak a holdfényben, a kastély zöld gyepén. Szenvedés, viháncolás, szenvedés...és így tovább. Sokkal többet ki lehetett volna hozni a történetből, mint ami végül lett belőle.
Libba Bray stílusát én továbbra is kedvelem, és valószínűleg a sorozat következő részét is el fogom olvasni, mert szerintem most fognak az események beindulni. A Látók sorozata után nekem csalódás volt.
7/10
Alan Bradley: A jósnő kristálygömbje
És íme, elérkeztem a Flavia de Luce sorozat harmadik kötetéhez is. Az előző részekről itt és itt olvashattok.
Flavia egy elragadó lányka (bár ő nem örülne, ha hallaná, hogy ezt írtam róla), okos és talpraesett, a kémia nagymestere (na ezek már inkább tetszenének neki!). Nagy rajongója vagyok, pár gondolat, ami megfogalmazódott bennem, Flavia mostani nyomozását olvasva:
- én is szeretnék egy nagy és huzatos angol kastélyban lakni,
- odáig lennék meg vissza, ha az én szobámhoz is tartozna egy laboratórium (még ha nem is konyítok sokat a kémiához),
- álmom, hogy egy olyan faluban éljek, ahol mindig akadnak felderítendő rejtélyek és/vagy megoldandó gyilkosságok (na, jó ez nagyon morbidan hanzott, DE Flavia is egy ilyen helyen él!),
Viszont Flavia utálatos nővéreit egyáltalán nem irigylem, hihetetlen, hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni a kishúgukkal, de mondjuk azért Flaviát se kell félteni... :)
Örömmel fogok Miss de Luce kisasszonnyal tartani a következő nyomozása során is!
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése