Jean-Michael Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja

Legelőször a könyv különleges borítója keltette fel a figyelmemet. A gyönyörű szépia fotó egy szerelmes párról, amiről megannyi történet jut az eszünkbe, de legkíváncsibbak mégis ennek a könyvnek a történetére leszünk.

És akkor még itt van nekünk ez a cím: Javíthatatlan Optimisták Klubja. Ez vajon egy valódi klub? Hogy lehetnek tagok az emberek? Mit jelent javíthatatlan optimistának lenni? Aztán rájössz, te jó ég, hisz én is az vagyok... :)

A fülszövegről már ne is beszéljünk, 60-as évek, Párizs, több már nem is kellett, én máris olvasni akartam ezt a könyvet.

Tizenéves fiúnak lenni, és gondtalanul, szerelmesen sétálgatni Párizs eldugott kis utcáin, aztán füstös kis bisztrókban csocsózni napestig, rock and roll lemezeket hallgatni, lógni az iskolából, aztán reggel a postásra várni, és gondoskodni arról, hogy az iskolai intő ne kerülhessen a szüleink kezébe, na ez aztán felemelő érzés lehet! :)

Főszereplőnk, Michel Marini mindennapjai pontosan így telnek, míg egy nap egy Balto nevű bisztróban egy furcsa kis csoportra lesz figyelmes, a bisztró egy kis eldugott sarkában. Egy társaságra, ahol szinte napestig csak sakkoznak, hangosan beszélgetnek, a franciát mindenféle akcentussal lehet hallani.

Bizony ám, ez a hely a Javíthatatlan Optimisták Klubja. Vannak itt orosz, cseh, lengyel, mindenféle keleti országból érkezett menekültek (még magyarok is!), bevándorló, többnyire magányos férfiak.

Michel szívesen tölti mindennapjait a klubban, tetszik neki az itteni légkör, a sokszínűség, a különböző kultúrák találkozása és a sok történet, amit itt hall.

Mert a Javithatatlan Optimisták Klubja kifogyhatatlan a történetekből. Vannak köztük mókás történetek is, de többnyire szomorú, magányos emberek történeteit ismerhetjük meg. Emberek történeteit, kinek sorsát véletlenül keresztezte a történelem, vagy éppen egy ideológia.

Emberek, kinek élete egy másodperc töredéke alatt vett nagy fordulatot, hátrahagyott feleségek és gyermekek, s újrakezdés a teljes kilátástalanságból.

De ne higgyétek, hogy a Javíthatatlan Optimisták Klubja egy szomorú hely, én nagyon jól éreztem itt magam, s megtanultam, hogy mindig csakis előre kell néznünk. 

Eközben még megismerhetjük Michel családját is, a szórakozott apját, a szigorú édesanyját, és a fiúnak csak gondot okozó testvéreit is, és azt is láthatjuk hogy egy távoli háború hogyan változtatja meg egy család életét.

Michel bőrében azt is megtapasztalhatjuk, milyen reménytelenül szerelmesnek lenni, és azt is, hogy az élet néha bizony nagyon kegyetlen.

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, jó volt elveszni Európa történelmében, a Javíthatlan Optimisták tagjainak életét megismerni (a magyar tagok története kifejezetten szórakoztató volt), velük együtt sírni és nevetni.

9/10

Zsófi