Hyeonseo Lee - David John: A lány hét névvel

Hallottam már erről a könyvről, tudtam is miről szól, de mégsem találkoztunk össze eddig. Anyukám viszont a közelmúltban olvasta, és ajánlotta, hogy feltétlenül olvassam el, mert ő nem tudta letenni, nagyon jó könyv volt. 

Egy ilyen ajánlásnak nehéz ellenállni, ezért gyorsan megszereztem a könyvet a könyvtárból, azaz előjegyeztem, mert kölcsönözve volt, de viszonylag hamar megérkezett. Sietnem is kellett, mert utánam már várt a következő előjegyző, tehát szó sem lehetett semmiféle hosszabbításról, amire igencsak hajlamos vagyok. Gondoltam, ezért hozzákezdek időben, nehogy kifussak az időből. Kár volt ezért aggódnom. Amint belekezdtem a könyvbe és megismertem a lányt, akinek hét neve volt, én sem tudtam letenni.

Vérlázító, felháborító, elképzelhetetlen, szörnyű tény, hogy a mai világunkban létezhet, egy olyan állam, egy olyan diktatúra, mint Észak-Korea. Hogy van egy olyan ország, ahol az emberek a mai napig  méltatlan körülmények között élnek, szinte nem emberként, hanem bábként, fogolyként, ennyire  elnyomva. 

Hyeonseo története, aki születésekor a Kim Dzsihe nevet kapta, 1980 januárjában kezdődött. Egy szerelem nélküli, család által erőltetett házasságban született, aminek hamar vége is szakadt, szülei egyéves korában elváltak. A válás Észak-Koreában már önmagában is szégyenteljes tett volt, de egy gyermekét egyedül nevelő nő egyáltalán semmi jóra nem számíthatott. 

Nem így történt azonban Kim Dzsihe édesanyjával, aki már a házasságkötése előtt szerelmes volt egy másik férfiba, aki így is feleségül vette. Ekkor kapta a lány a második nevét. Pak Minjong új életet kezdett, édesanyja férjét apjaként ismerte és szerette.

Milyen szép is lenne ez a történet, ha nem Észak-Koreában  játszódna, és nem igaz történet lenne. 

Közelről, egy olyan szemszögből ismerjük meg ezt az országot, amilyet csak egy született észak-koreai tud nekünk megmutatni, elmondani. A diktatúra annyira hatásos és erős volt, hogy az emberek nagy része boldognak érezte magát, a két zsarnok, Kim Ir Szen és fia Kim Dzsong Il által irányított rendszer azt sulykolta nap nap után az emberek fejébe, hogy Észak-Koreában nagyon jó élni, mindenük megvan, a gonosz Dél-Koreában éheznek a lakosok, az amerikai imperialisták pedig meg akarják támadni az országot. Ezt naphosszat hangszórókon is hallhatták az utcán és munkahelyen is.

E két diktátort istenként kellett tisztelniük, a születésük legenda volt, az iskolai tananyag teljes részét ők ketten, és az általuk kiépített csodálatos kommunista rendszer képezte. Amelyben mindenki mindenkit figyelt, besúgott, az emberek teljesen elnyomták igazi énjüket, bezárva éltek saját magukba, méltóság, szabadság, önérzet nélkül. Nem nézhettek tévét, csak az egyetlen engedélyezett észak-koreai propagandával teli tévéadót, nem csoportosulhattak, nem beszélgethettek az utcán, mert bárki besúghatta őket. 

Innen menekült el Hyeonseo, miután megismertük gyerekkorát, hétköznapjaikat és az ország diktatórikus rendszerét. A menekülés Kínán keresztül hosszú évekig tartott, majd sok-sok év után a családját is maga mellett szerette volna tudni. Észak-Korea halálbüntetéssel sújtotta az elfogott menekülteket, nagy volt a kockázat, de ez is azt mutatja, hogy voltak már nem is kevesen, akik inkább a kockázatot, a halált választják, mint hogy az országban éljenek tovább.

Ennek a menekülésnek, szinte öntudatra ébredésnek, szabaddá válásnak a lebilincselő, izgalmas, és csodálatos története ez a könyv, amelyben megtapasztalhatjuk az emberek kitartó erejét, a gonoszságot, a hamisságot, álnokságot és az emberi önzetlenséget is. 

Ez egy nagyon fontos könyv, és minden Észak-Koreáról szóló történet az, mert a világnak ismernie kell a borzalmasan elszomorító valóságot, tudniuk kell, hogy bár nagyon sok embernek sikerült elmenekülnie, Észak-Koreában még ma is él a diktatúra és nagyon sokan talán még mindig nem is tudják, hogy a világ egyik legszörnyűbb zsarnoki rendszerében, teljes elnyomás, agymosás alatt élnek, mert nem tudják, hogy lehetne máshogy is. 

10/10

Bea