Naszvadi Judith első riportkönyve, A mi '56-unk Magyarország olyan időszakáról szólaltatott meg interjúalanyokat, akik a saját, személyes emlékeikről meséltek, ami az én iskolai tananyagomban még ellenforradalomként szerepelt és pár szóval el is intézte a tankönyv. Felnőttként már más szemszögből láthattam az akkor történteket, és e riportkönyv által még emberközelibb és érthetőbb lett az '56-os események sorozata és a megkérdezettek révén érzelmileg is nagyon megérintettek az időszak történései. A könyvről írt értékelésemet IDE KATTINTVA tudjátok elolvasni.
A szerző újabb riportkötete, A mi Múzsánk, a ma emberét mutatja meg nekünk. Ismert és egyáltalán nem közismert emberek mesélnek nekünk az életükről, kudarcaikról, sikereikről és hitvallásukról. Hogyan látják az életet, hogyan érték el a kitűzött céljaikat, és mit tartanak fontosnak a saját és környezetük életében.
Honnan szerezték erejüket és kitartásukat a vágyaik megvalósítására, sikeresnek tartják-e magukat, elégedettek-e az életükkel, milyen vágyaik vannak még, amiket szeretnének megvalósítani, milyen kapcsolatban vannak önmagukkal, a világgal, a környezetükkel.
Olvashatunk gondolatokról, érzelmekről, valós eseményekről, munkáról, akaratról, kitartásról, csalódásról, reményről és bizalomról, nehezebb és könnyebb életutakról, barátokról, családról, tapasztalatról és tanulásról, megtudhatjuk, hogy mi hajtotta előre, mi és ki segítette ezeket a kivételes embereket a maguk útján, kit tartanak múzsájuknak.
Mindannyiunknak megvannak a magunk múzsái, életünk előremozgatói, mindannyian kivételesek vagyunk valamiben, vannak vágyaink és terveink, éppen ezért éreztem közel magamhoz ezt a riportkötetet. Mi, emberek rendelkezünk a kíváncsiság tulajdonságával, amely tulajdonság nem elítélendő, ha nem kóros, hanem egy egészséges szinten marad.
Ezzel a kíváncsisággal olvasom én az interjúkat, mert jó tudni, hogy más emberek ugyanúgy lehetnek bizonytalanok egyik nap, majd nagyon erősek a következőn, mint én, vagy bárki más. Ugyanúgy szeretnek és ugyanúgy szükségük van a szeretetre, mint nekem, vagy nekünk, ugyanúgy megküzdenek a démonjaikkal, a nehézségeikkel, mint mindenki, ha kell szembe mennek a széllel, de nem adják fel vágyaikat, céljaikat, töretlenül menetelnek előre.
A 17 interjú 17 nagyon különböző emberrel készült, engem már rögtön az első levett a lábamról, meghatott, és azt gondolom, hogy az interjúalany, Balogh László, egy igazi példakép, aki előtt le a kalappal, hogy időt, energiát és pénzt nem kímélve hatalmas lelkierővel, kitartással és szívből jövő kötelességtudattal teszi a dolgát. Közismertebb nevén, Dr. Lala ez az ember, és legmélyebb tiszteletem az övé, azért, mert beteg gyerekek napját édesíti meg egy kis vidámsággal, mosollyal, ahol várják, onnan nem maradhat el, mert ő erre tette fel az életét, még akkor is, ha sokszor közben a szíve megszakad.
Békési Edina Katalin keramikus neve valószínűleg sokat mond a rajongóinak, akik már ismerik a műveit, a kerámiababáit, kisplasztikáit. Ő maga árulja a vásárokon a babáit, amelyek hasonlítanak ugyan egymásra, de mégis mindegyik más és más.
Olvashatunk még ebben a könyvben Szekeres Pál olimpikon vívóról, aki az országban az egyetlen sportoló, aki olimpikonként és paralimpikonként is érmet szerzett. Büszke arra, hogy balesete után átmenet nélkül, eredményesen tudta folytatni sportkarrierjét. Teljesen jogosan büszke rá, hatalmas akarat, kitartás és céltudatosság kellett ehhez, ami példaértékű.
Gulyás Ferenc hangszerkészítő és muzsikus, aki 10 évig zenélt a Noxban is, terveiről, hitéről mesél nekünk, Gergely Imréné Etelka védőnő, aki már negyven éve gyakorolja hivatását megosztja velünk elkötelezettségét szakmája iránt, Gundel Takács Gábor pedig arról beszél, hogyan sikerült hitelesnek maradnia, hogyan éli meg a munkájában bekövetkezett váltásokat, mi viszi előre.
Legszívesebben minden interjúalanyról írnék még, de akkor ez egy nagyon hosszú értékelés lenne, így csak elmondom felsorolásszerűen, hogy olvashattok még Gerle Zoltán nyugállományú mérnök alezredesről, Szabó Éva szociális munkásról, Kovács Lajos színészről, Csuka Mártáról, akinek életét elvágta egyetlen, hárombetűs szó, és akinek a napjai meg voltak számlálva, Rozbora András parakajakosról, Szűts Judith énekesről, Dr. Szabó Gábor szülész-nőgyógyászról, Pataky Attila énekesről, Somogyi Zoltánról, az Állatmentő Szolgálat Alapítvány vezetőjéről, Szabó Borkáról, aki az írást nemcsak művészetnek tartja, hanem terápiának a lelki gondokra, és Várkonyi Attiláról, aki egy lemezlovas fizikus, vagy egy fizikus lemezlovas, mellette rádiós műsorvezető, egyetemi oktató, sporttudósító, volt zenei igazgató és szívügye az esélyegyenlőség megteremtése.
Érdekes életek, példamutató tettek és gondolatok. Ezt kapjuk a könyvben szereplő emberek életén keresztül. Szórakoztató, megható, meglepő és emberi.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése