Marc Norman - Tom Stoppard: Szerelmes Shakespeare

Nagyon régen, mondhatom azt is, hogy legalább másfél évtizede láttam a filmet, így már nem élt bennem élénken, és nem is emlékszem, hogy akkoriban tetszett-e vagy sem.

Mindenesetre ebben a bő 10 évben gyakran hallottam ezt a címet, ugyanis a férjem egyik kedvenc filmje és időről-időre eszébe jut, hogy a nagyoknak (nagyokon Zsófit és Bencét értem :)) feltegye ezt a kérdést, amikor eszébe jut egy-egy kedvenc filmje: "TI még nem láttátok (ez esetben) a Szerelmes Shakespeare-t??!! Zsófi és Bence csak elnéző szemhúzogatással reagál: "Hja, Apa már megint nosztalgiázik, mindjárt jönnek a Bud Spencer filmek is..."

Mint mondtam, nem emlékszem, hogy mennyire tetszett akkoriban a film, szerintem annyira nem hagyott mély nyomot bennem, de ez a könyv most nagyon meghozta a kedvem az újranézéséhez.

Ha valaki nem ismerné a történetet, röviden arról szól, hogy William Shakespeare, de mi csak nevezzük Willnek, alkotói válságban szenved, nem tudja befejezni a Rómeó és Júliát, aminek eredetileg nem is ez volt a címe, és eléggé más történetnek indult. Nem szállja meg az ihlet, kínkeservesen rakja össze a sorokat egymás után, még barátja, Christopher Marlowe is segít neki, de Will csak szenved, egyszerűen csődöt mondott a tudománya, vagyis inkább a tehetsége. Egészen addig, amíg meg nem látja Violát, akibe első látásra szerelmes lesz.

Miközben a mű készülget, a szereplőválogatást megtartják, a darabban Viola is szerepet kap, aki fiúnak álcázza magát, amiről még Will sem tud. Ez a tény már elárulja, hogy a történet félreértések sorozata, ami egymás után szüli a helyzetkomikumokat, és tulajdonképpen az egész darab születése kész zűrzavar. Közben még Willről is kiderül, hogy a társadalmi különbözőségek fenyegető réme nélkül sem házasodhatna.

Szerelem, melynek a társadalmi különbözőség vet gátat, szerelem, mely ihletet ad, szerelem, mely nem teljesülhet be, de visszaadja Shakespeare-nek a szárnyalást, a darab végül elkészül és előadásra kerül. 

Miközben, akárcsak a Rómeó és Júliában, a szerelem itt sem kap zöld utat, mert Violának férjhez kell mennie Lord Wessexhez. 

Igazából, a valóságban nem tudjuk, hogyan történt a Rómeó és Júlia születése, ez egy elképzelt lehetőség, de William Shakespeare vagy tényleg szerelmes volt a darab megírása idején, vagy ennyire zseniális. És tulajdonképpen azt már tudjuk, hogy zseniális, miért ne lehetett volna ezzel egyidőben szerelmes is? Gyönyörű szonettjei árulkodnak erről és támasztják alá ezt az elképzelést.

Ez a forgatókönyv nagyon szórakoztató volt, igazi színpadi káosz zajlott benne, ami felpezsdíti a színdarabokat és magával ragadja a nézőt a dinamikussága. Sokszor azt sem tudtam, hogy ki van a színpadon és ki a színpad mögött, a darabban vagyunk-e, vagy Viola hálószobájának ablaka alatt, vagy éppen a hálószobájában, de nagyon élveztem a pezsgést, és a gyönyörű szerelmes szavakat. 

Vicces, romantikus, varázslatos mű, mely közel hozta hozzám ezt a kivételes tehetséget, William Shakespeare-t, aki nekem most csak Will volt. 

Figyeljétek a királynőt és a kutyát is! :D 

Mindenképpen szeretném megtapsolni a végén Szabó T. Anna remek fordítását, nagy szerepe volt abban, hogy ennyire szórakoztató és szép darabot kaptunk.

10/10

Bea