M. Kácsor Zoltán: Utazás DínómDánómba

Mikor a gyerekek kicsik voltak, rongyosra olvastuk azokat a meséskönyveket, amelyekben dínók voltak a főszereplők. 

Nagy dinóimádat volt nálunk, bár Zsófi kicsit habozott a hercegnők és a dínók között, de ő is nagyon szerette a dínós meséket. Mivel már akkor is szeretett mindent megoldani, időnként összeházasított egy dínót és egy hercegnőt, mondván, a dínó nagyon aranyos, attól, hogy nem szép, és jó az, ha egy férj sokkal nagyobb, mint a feleség.

Hogy ezt miért gondolta, arra még nem derült fény, az is lehet, hogy mára már másképpen gondolja, valahogy ezt a kérdést azóta sem vitattuk meg. :D

M. Kácsor Zoltán könyve nagy segítség lett volna nekem abban az időben, amikor már századjára olvastam ugyanazt az 5 könyvet egymás után, újra és újra.  Mert ez egy igazi dinóskönyv a javából!! 

Főszereplője Rilex, a tirex, aki egy nagyon barátságos és béketűrő, hatalmas dinoszaurusz, ám mégsem tartozik az átlagos tirannoszaurusz rexek közé, ugyanis nem nagyon szereti a húst, inkább növényeket eszik, amelyeket saját maga termel a gyönyörű kertjében. Állandó társa Kunyi, a kis keselyű, aki Rilex szájában lakik, mert úgy tudta, hogy egy tirex rengeteg húst eszik és ezáltal biztosítva látta a saját élelelmforrását is, melyet a dinoszaurusz fogai közül tervezett kicsipegetni a húslakomák után. 

Nos, tervei nem egészen váltak be, de Kunyi túl lusta volt a költözéshez, így maradt Tirex szájának lakója, és beérte az oszladozó békatetemes szendvicsek maradékával. Egy rosszul elsült fogászati kezelés alkalmával ismerkedhetünk meg történetünk harmadik főszereplőjével, aki Barmol, a raptor. 

Elárulom, nem biztos, hogy Barmol az igazi neve, de Tirex és Kunyi következetesen ezen a néven szólították egészen a történet végéig. :)

Ők hárman útra kelnek, nagyon fontos okokból, céljuk, eljutni Dínómdánómba, ami egy város a messzeségben, amit a dínók paradicsomának neveznek. Ám az út odáig veszélyes és nagyon kalandos. 

Hőseinket azonban, mint mondtam, fontos cél vezérli, ezért útra kelnek. Útközben megismerhetjük őket úgy igazán, megtudhatjuk ki a bátor, ki a megfontolt, és ki az előrelátó. Mi is találkozunk a világ leggyorsabb dinoszauruszaival, a gallimimuszokkal, Leiszút Feliszúttal, a szelypítősz szárkánnyal, és végig bosszankodhatunk Káró, a komisz varjú mesterkedésein. 

Amikor pedig végre Dínómdánómba jutottak, én magam is szívesen lettem volna dinoszaurusz, mert az a hely nemcsak dínóknak paradicsom, hanem egy magamfajta emberanyának is, de bizton állítom, hogy az egykor dínóimádó csemetéim is velem jönnének, még így nagyranőtten is. :D Még jóhogy, lépten-nyomon ingyen kaja van!! :D 

Imádtam a történetet, imádtam a főszereplőket, Tirex nyugodtságát és megfontoltságát, Kunyi ravaszságát, állandó éhségét és cukiságát, és Barmol szerencsétlenségét.  Annak ellenére, hogy a gyerekek már megnőttek, hallgattak anyai tanácsomra és ígéretet tettek, miszerint hamarosan ők is elolvassák a könyvet. Elsősorban nosztalgiából, de biztos vagyok benne, hogy nagyon jókat fognak nevetni a kedves főszereplők szövegelésein, mert ha nem említettem volna még, akkor mindenképpen fontos infó, hogy a könyv humora is magával ragadó. 

Az illusztrációk is nagyon fantasztikusak, együtt élnek a könyvvel, és a könyvre jellemző cukiság és humor a képeken is tetten érhető. Dinóimádó gyerekeknek kötelező olvasmány!

10/10

Bea