Ezeket is olvastam

Az utóbbi időben egy kicsit eltűntem innen a blogról, pedig olvasok én ám rendesen, csak valahogy nem volt kedvem összeszedni a gondolataimat a könyvekről, de mivel nem szeretek könyveket értékelés nélkül hagyni, ezért elkészítettem ezt a kis válogatást, főszerepben az utóbbi olvasmányaimmal.

Carlos Ruis Zafon: A szél árnyéka

Ez egy igazi könyvmolyoknak való olvasmány, hiszen az egész cselekménye aköré épül, hogy a főszereplő annyira belegabalyodik a kedvenc könyvébe, amennyire ez csak lehetséges.

De itt van még pár ízelítő, amiben a történet során részünk van: bepillantást kaphatunk egy nagy, régi könyvekkel teli könyvesboltba, Barcelona eldugott utcáin sétálhatunk, miközben egy varázslatos könyv lapjai elevenednek meg körülöttünk, és még halálosan szerelmesek is leszünk, csak, hogy még további bonyodalmakban legyen részünk.

Titkok, életek, szerelmek, és izgalom, Barcelona, no meg könyvek, kell ennél több? :)

Ja, és természetesen a szerző többi könyvét is el fogom olvasni.

9/10

Isaac Asimov: Alapítvány

Ezt a könyvet már láthattátok egy könyvtáras bejegyzésemben, na most végre sorra is került.

Van pár olyan műfaj, amelyekből egyáltalán nem szoktam olvasni, a sci-fi az éppen ilyen, na de itt a kérdés, hogy miért is nem szoktam sci-fi-ket olvasni. A válaszom, annyi, hogy ez egy jó kérdés, miért is nem? Ezért elhatároztam, hogy sokkal többet fogok olvasni, mint eddig.

Az Alapítványra pedig azért esett a választásom, mert ez egy alapmű a műfajon belül. A könyv után pedig az a gondolat jutott eszembe, hogy tényleg, miért is nem olvasok én több sci-fi-t, mert ez a könyv nagyon tetszett. Persze tudom, hogy ez nem egy egy hard sci-fi kategória, de egy szuper és eredeti történet volt, ha tudtam volna, hogy az első rész ilyen rövid, akkor hoztam volna egyből a másodikat is, de mivel ma megyünk könyvtárba ez a gond is meg van oldva. :)

9/10

Sarah Lark: A tűzvirágok ideje

Szeretem a romantikus történelmi, fikciós regényeket, pláne ha azok még valami különleges helyszínen játszódnak, egy érdekes korban. Ez a könyv a fülszöveg alapján pontosan ilyennek tűnt, Új-Zélandra érkező német telepesek az 1800-as évek végén, ez egyértelműen ígéretesnek tűnt.

Az történet viszont nagyon lassan indult be, s az ellenszenves szereplők is egyre csak sűrűsödtek, voltak a jó karakterek, és a rossz karekterek, s e kettő között nem volt semmi árnyaltság, vagyis volt Jane személyében, aki bár nem volt egyértelműen pozitív szereplője a könyvnek, végül mégis ő lett  a kedvencem.  Akkor lopta be magát a szívembe végleg, amikor otthagyta a férjét és hozzáment egy maori törzsfőnökhöz. Nem szoktam ilyen nagyokat spoilerezni a könyvekről, de ez milyen menő már?! :)

Ida az idegeimre ment egészen végig, pedig az ő karaktere volt a történet egyik központi figurája...

Egy kicsit többet szerettem volna Új-Zélandból kapni, és kevesebb női szenvedés is elég lett volna, a második résszel most még várok egy kicsit.

7/10

Stephen King: Az

Tetszett is, meg nem is. Na jó, azért leginkább tetszett.

Ez a Stephen King által megformált gonosz mindig nagyon ijesztő és hátborzongató és mindezek mellett mindig nagyon valóságos is.

A gyerekfőszereplőket imádtam, és most arra is rádöbbentem, hogy ez a könyv hatalmas nagy inspirációforrásként szolgálhatott a Stanger Things-hez.

A befejezésnek volt egy nagyon bizarr eleme, amit nem igazán tudtam hova tenni, de amúgy lehet ezt nekem nem is kell sehová sem eltennem, de nagyon furi volt, az biztos.

Az új filmre kíváncsi leszek, bár azt most megmondom, hogy  nagyon sok mindent nem igazán lehet majd a filmvásznon visszadni a könyvből, de persze azért örülnék, ha nem nekem lenne igazam. :)

8/10

Zsófi