TitkOLVASás - Tommy Wallach: Akkor felnéztünk

Bea:

Nemrég volt ugyan egy TitkOLVASásunk, de ezt a könyvet is úgy szerettük volna elolvasni, úgyhogy most így alakult, hogy ilyen rövid időn belül kettőt is olvashattok. Képzeljétek, ezúttal többször is majdnem elszóltam magam, amikor lelkesedésemben mesélni akartam Zsófinak valamit a könyvből, de még idejében eszembe jutott, hogy nem tehetem. De ugyanez igaz volt fordítva is, amikor tényleg mesélni akartam egy másik könyvről, amit szintén olvasok, akkor Zsófi rám kiabált, hogy "ne beszélj róla, ne beszélj róla", miközben befogta a fülét. Én meg első pillanatban csodálkoztam, hogy most mi baja. Titkos olvasás esetében nem egyszerű nálunk a kommunikáció. :) 

Megtaláltam azonban a megoldást, ezentúl Bencének mondom el azt, ami kikívánkozik belőlem. Ez a könyv ráadásul ugyancsak érdekelte, bár ő azt gondolta, hogy a témája miatt, a Föld felé közeledő és azt az útjába ejtő aszteroida, ezáltal a lehetséges világvége eljövetele miatt meglehetősen lehangoló könyv lehet. 

Aki szintén ettől tart, megnyugtatom,  ne féljen, a könyv valahogyan mégsem lehangoló. Engem inkább elgondolkodtatott, és azon merengtem végig, mennyire lehet igaz, valós a könyvben megjelenített történet, mennyire hiteles a Tommy Wallach által elképzelt lehetőség, így alakulhatnának-e az események, amelyek a világvége közeledtével bekövetkeztek, valóban ilyen lenne-e a világ utolsó két hónapja.  

Ugyanakkor az járt a fejemben, hogy én mit tennék ebben az esetben. Ha azzal a tudattal kellene élnem, hogy már csak két hónapom van hátra. És nem csak nekem, hanem a családomnak, az összes szerettemnek és az egész világnak. Maga alá gyűrne a tehetetlenség és a bánat, vagy gyorsan csinálnék még valami olyat, amit addig nem mertem, vagy halogattam? Megvalósítanám a rejtett álmaimat? Igen, ez az, ezt csinálnám, jutott eszembe. 

De aztán meg az, hogy minek?? Hiszen úgyis mindjárt mindennek vége. Na szóval ezzel a gondolattal játszott el a szerző ebben a könyvben. Ha két könyv után kedvenc szerzőnek lehet nevezni valakit, akkor én Tommy Wallach-ot ezennel a kedvenceim közé sorolom, bármikor vevő vagyok egy általa írt könyv olvasására.

A történetben egy középiskola tanulóit ismerhetjük meg, különféle társadalmi és szociális helyzetben élő fiatalokat, és az ő szemükön keresztül a szüleiket is. Az aszteroida megjelenése mindenkire hatással volt. Kire kisebb, kire nagyobb hatással. Volt akiből a legjobbat hozta ki, és volt, akiből a legrosszabbat.  Volt, aki azt gondolta, hogy itt az idő, ha most nem teljesíti be álmait, akkor soha, és szárnyakat kapott a közelgő világvégétől.  Volt, aki jó útra tért és megvilágosodott, hogyan nem kellene élnie.

Nagyon érdekes és izgalmas feltevések és lehetőségek eseménysorozata volt ez a könyv, nagyon szerettem, még akkor is, ha tragédiákkal is szembesülnöm kellett. Miközben végig ott ragyogott az égen a Radar nevű égitest, a remény nekem is segített, akárcsak a szereplőknek. Hogy miben reménykedtünk? Ez nem kérdés. 

Úgy gondolom, hogy Zsófinak is tetszeni  fog a könyv, és 9 vagy 10 pontos lesz nála, de még izgulhatok egy kicsit, kb. a felénél jár. Azt viszont egy nap alatt elolvasta, talán ez jelent valamit.

10/10

Zsófi:

Én most arra a megállapításra jutottam, hogy Tommy Wallach legközelebbi könyvét (nagyon remélem, hogy hamarosan fog megjelenni magyarul még könyve) nem TitkOLVASnunk kell, hanem inkább a  Két elvakult Tommy Wallach rajongó feljegyzései címet kell majd adnunk a bejegyzésnek. Mert szerintem az Akkor felnéztünk Anyának is éppen annyira (nagyon) tetszett, mint nekem.

Korban én állok közelebb a young adult könyvekhez, mégis Anya olvas sokkal több könyvet a műfajból. Most már ugye azt sem szeretem kijelenteni, hogy azért van ez így, mert én nem szeretem a young adult regényeket, mert az utóbbi időben olvastam egy pár igazán jó ilyen könyvet is (itt van például Tommy Wallach előző könyve a Kösz, hogy...).

Na de nézzük meg, mit is tud ez a Tommy Wallach. A zenei ízlése kiváló, (ezt  IDE kattintva ti is lecsekkolhatjátok), zenél, énekel, és zenét szerez a könyvéhez, emellett pedig szuper könyveket ír. Egyszóval szívesen elfogadnék magam mellé egy kis házi Tommy Wallachot, hisz egy meglehetősen tehetséges és nem mellesleg tetszetős fizimiskájú fiatalamberről beszélünk... :)

Az Akkor felnéztünk pontosan ugyanolyan szuper volt, mint a szerző első könyve: különleges, egyedi, és sziporkázó. Egy csodás könyv, amit nem tudsz letenni, egy történet az életről (ami sokszor szívás, de néha gyönyörű), a felnőtté válásról, a szerelemről.

Van ugye nekünk egy, a világvége eljövetelét központba állító regényünk, ami mégsem lesz disztópia, hanem új műfajt teremtő, lélektani-világvégés könyv lesz belőle. 

A szereplők fantasztikusak voltak, csakúgy mint az egész történet, a könyv vége pedig olyan tipikusan Tommy Wallachosan volt egyszerre szomorú és boldog is.

Én nem akarok itt hasonlítgatni senkit senkivel, de ha kedveled John Green könyveit, akkor Tommy Wallach könyveit még jobban szeretni fogod... :)

Nagyon meglepődnék, ha Anya nem ehhez hasonlókat írna a könyvről... :)

10/10