Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Ez egy eléggé különös könyv. Vagy inkább különleges és eredeti. Mondhatnám azt is, hogy regény a regényben, de a kerettörténet nem regény, inkább csak egy bevezető és egy levezető rész. 

A történet hőse egy tinédzserlány, akinek az életben minden összejött. Alkoholista anya, alkoholista nevelőapa, aki ráadásul még zaklatja, molesztálja is, egy tutyi-mutyi, felelősséget nem vállaló apa, egy kétszínű, önző testvér és egy nagymama, aki vagy buta, vagy csak annak tetteti magát. 

Azt szeretném hinni, hogy igazából nincsenek ilyen gyerekek, akiknek ennyi rossz jutott ki, mint a főszereplő lánynak. Teljesen egyedül kell állnia részeg nevelőapja rohamait, mert közben az anyja a szomszéd szobában ugyancsak alkoholtól kábultan alszik. Nem számíthat senkire, nem kérhet segítséget senkitől, akiktől kér, nem segítenek. 

Nem segít az apja, akinek már új családja van, és nem hiányzik egy problémás tinédzser, nem segít a nagymama, aki inkább a lánya sorsát szeretné elrendezni és nem az unokáét, és nem segít a testvér, a bátyja sem, akiben talán a legnagyobbat csalódik a lány. 

Ha még nem volna elég a rosszból, hősünk irodalmi pótvizsgára készül, aminek oka Homonnai Vörös Rózsa tanárnő, aki képes volt megbuktatni egyetlen felelet alapján. Megpróbál tanulni, de minduntalan elkalandozik a figyelme, ezáltal informálva leszünk a szomszédokról, Kálmánról, a nevelőapáról, anyja régebbi élettársairól, a nagymamáról és Marciról, a testvérről. 

Miközben arról ábrándozik, hogy jó lenne az apjához költözni, bennragad a szobájában, ami már alapjában rossz dolog, de ami azelőtt történt, hogy bennragadt, még rosszabb. Egyedül a két macskája nyújt némi vigaszt számára, Dezső és Frici, akik egyszer csak már nem is szimpla macskák, hanem beszélő és szivarozó macskák, és hirtelen ott terem a New York Kávéház a semmiből, benne Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes.

Ezek a vicces részek oldják a történet sötétségét és feszültségét, mert e két íróóriás állandóan csipkelődik egymással, macskaként és emberként egyaránt, a lány ebbe az irodalmi világba menekül, miközben azon töri a fejét, hogyan oldja meg ezt a nagy katyvaszt, ami az élete.

A szobája összenyomja, mindenki magára hagyja, ő közben megpróbál arra gondolni, hogy előtte az élet, még bármi lehet, akár minden sokkal-sokkal jobb lehet, mindenki eltűnhet az életéből, az egész élete eltűnhet és kaphat egy újat. Egy sokkal jobbat. 

Sem szeretet, sem barátság nem volt ebben a könyvben, ezért sötét volt és szomorú, még csak azt sem tudom mondani, hogy remény volt, mert nem volt. Talán hit és a bizalom, amelyet a lány megtalálhat önmagában, az akarat diadala, hogy ennek akkor is véget vet és akkor is boldog lesz egyszer. Minden ellenére és mindentől függetlenül. 

A borító fantasztikus, ahogyan összeáll egy lány arca a szoba berendezéséből, egyszerűen zseniális. Elsőre nem is vettem észre ezt a kettősséget a borítón, de amikor felfedeztem, az állam leesett. Orosz István munkája ez a szuper alkotás. 

8/10

Bea