Ruth Ware: Sötét erdő közepén

Éppen egy olyan  könyven voltam túl, ami nem igazán tetszett, ezért ragadtam meg utána gyorsan Ruth Ware könyvét, azzal vigasztalván magam, hogy egy jó thrillerben nem csalódhat az ember (pedig dehogynem amúgy). 

Ezt a könyvet ne vigyétek magatokkal sehová, például strandra, de még a buszra sem, s ne kezdjétek el olvasni mondjuk a reggeli kávétok mellett. Nehogy ilyesmi ostobaságot csináljatok! Mert ezt a könyvet nem lehet, csak egyszuszra elolvasni.

Én is pont ugyanígy jártam, gyanútlanul elkezdtem olvasni délután három óra körül a könyvet és úgy este tíz körül tudtam csak letenni, amikor már az utolsó oldalt is elolvastam.

A könyv eleje gyanúsan eseménytelenül és szokásosan indult, egy váratlan e-maillel, amit aztán egy leánybúcsú követett, amit a főszereplőnk Nora, körülbelül a háta közepére sem kívánt, mégis elment rá. 

Egy olyan meghívó elfogadását nem igazán értettem, ami egy olyan leánybúcsúra szól, amihez az embernek nem sok kedve van, a többi résztvevőt nem is ismeri, és nem is fűzik kellemes élmények a múltjához, nem jobb lenne mondjuk, akkor otthon maradni és olvasni például? :)

De a meghívó elfogadása és a leánybúcsú is fontos mozzanata lett később a történetnek, úgyhogy egy idő után már nem is agyaltam ezen.

A leánybúcsú olyan hangulatban telik, mint az egy ilyesféle bulitól várható, elég nyomottan. Megismerjük Nora múltjának egy fontos szereplőjét, Clare-t, akivel régen legjobb barátnők voltak, és Ninát, akihez szintén jó barátság fűzte középiskolás korukban, a többi szereplő közül pedig csak Flo még, aki említésre méltó, az ő karaktere iszonyatosan (rendkívül irritáló szereplő volt) jól volt összerakva, pedig ilyet ritkán lehet elmondani egy könyv legidegesítőbb személyiségéről.

A történet kezdetben csakúgy csordogált, de aztán úgy berobbant, hogy csak na, szó szerint a kezemhez nőtt a könyv. Van a kertben egy olvasó kanapénk, ami délután már nagyon kellemes ányékos lesz, s a kanapétól kb. 5 lépésre van egy cseresznyefánk, amin már éppen megérettek a cseresznyék, na én erre az öt lépésnyi szünetre nem tudtam lerakni ezt a könyvet, pedig becsületemre legyen mondva, sokszor megpróbáltam. :)

Este pedig már a szúnyogok hadával is meg kellett küzdenem, de a könyvet akkor se tudtam letenni, egészen az utolsó oldalaknál mertem még csak levegőt is venni.

Mindent össszevetve a történetre magára nem mondanám azt, hogy zseniális volt, de a stílus, az izgalom fokozása az zseniális volt! 

Ruth Ware-nak a fülszöveg szerint ez volt az első krimije, és én nagyon remélem, hogy lesz még több is! :)

9/10

Zsófi