Julia Child: Életem Franciaországban

Úgy olvastam el a könyvet, hogy nem láttam még a róla szóló filmet, pedig a Juliát alakító Meryl Streepet is,  és azokat a filmeket is nagyon szeretem, melyekben ételek, a főzés a főszereplő. 

Julia Child egy nagyon figyelemre méltó nő volt, aki  férje kiküldetése folytán került Franciaországba és ott menthetetlenül beleszeretett a francia konyhába. Beiratkozott egy főzőtanfolyamra, ami megpecsételte a sorsát. 

Napjai a receptek kipróbálásával, tökéletesítésével teltek, mígnem hasonló érdeklődésű barátnőkre akadt, akikkel közösen elhatározták, hogy szakácskönyvet írnak a francia konyháról, amerikai szakácsoknak és a főzést professzionális szinten űzni szerető embereknek.

A könyv 10 évig készült, közben Julia és férje, Paul többször is költözött, először Párizsból Versailles-ba, majd Bonnba, onnan Norvégiába, Norvégiából vissza Amerikába, majd a francia riviérán építettek maguknak egy házat és ingáztak Európa és Amerika között.

Olvashatunk párizsi életük kezdetéről, férje munkájáról és szenvedélyéről, lakáskereséseikről és rengeteg kalandozásról az ételek, az éttermek világában. Nagyon sokat ettek és főztek a könyvben.  Kicsit zavaró volt, hogy az ételek francia nyelven szerepeltek a történetben és minden egyes esetben hátra kellett lapoznom, hogy megtudjam, milyen ételről van szó. Egy idő után már ezt kihagytam, anélkül is érhető volt a történet. 

Kicsit csapongó volt néha a leírás, nagyobbakat ugrott helyenként az időben, de ettől függetlenül nagyon élvezhető volt. Juliával tarthattunk a francia piacokra, megismerhettük a halat áruló asszonyokat és a zöldséges kofákat, a henteseket, akik, ha szán rá időt az ember a megismerésükre, a barátkozásra, a legszebb árujukat adják a vásárlónak. Julia mindenkivel nagyon jó barátságba került, az alapoktól és atomjaira bontva szerette volna megismerni az alapanyagokat, hogy a lehető legjobb ételeket tudja készíteni.

Maximalizmusa nagyon példamutató, receptjeiben a tökéletességre törekedett, nagyon sokszor megfőzött egy receptet, míg az végül belekerülhetett a szakácskönyvbe. Simca barátnőjével közösen, ámde helyileg külön dolgoztak a szakácskönyv létrejöttén, sokszor keveredtek összetűzésbe, tértek el meggyőződésükben egymástól, de a barátságuk ennek sosem látta kárát.  Olyannyira, hogy a házukat Simcáék francia birtokán építették fel.

A szakácskönyv megjelent, majd Julia tévésztár is lett, A francia séf című televíziós-főzős műsorral egyszer csak egész Amerika megismerte. Julia nagyon élvezte ezeket a tévés felvételeket, melyben nagy segítője volt az időközben nyugdíjba vonult férje, Paul is. 

Olvashatunk még családjaikról, szülőkről és testvérekről, az 50-es évekről, gazdasági helyzetről, a világpolitikáról. Mindamellett, hogy egy remek önéletrajz-részlet, tájékozató jellegű korrajz is. Önéletrajz-részlet, mert Julia és Paul közös életének kezdete egyben a könyv kezdete is. 

Recepteket ne keressetek benne, mert bár Julia egy-egy étel elkészítését is belefoglalta, de leginkább csak az elkészítési folyamatáról ír, arról, hogyan kísérletezte ki a legtökéletesebbet. Örülök, hogy elolvastam, most már jöhet a film.

9/10

Bea