Heti ez meg az

Ebben a Heti ez + az-ban  kiírom magamból a hét legbosszantóbb eseményeit: (más szóval: Éljen Magyarország!)

Már egy ideje nem igazán láttam teljesen tisztán a feliratot, ha filmet néztünk, ám mindig elintéztem, hogy vegyük egy mérettel (kettővel?) nagyobbra, és így számomra tökéletes volt, a fiúknak már nem annyira, a szavaikat idézve: "Már nem is filmet nézünk, csak feliratot...". Jó, hát tény, hogy a felirat szinte az egész képernyőt kitakarta, de hát, ha így láttam jól? A fiúk fellázadtak és győztek..., én pedig elmentem újra az Ofotértbe.

Kiderült, hogy tavaly óta, egy egész dioptriát romlott a szemem, (köszönöm Anyának a vaksi géneket, de mondjuk a dús haj géneket is tőle kaptam, szóval valamit valamiért).

Oké, akkor csináltassunk új lencséket.

Ofotértben a csaj:

- Keretet választottál már?

- Nem - mondom, - ott van a régi - és mutatok az egy éve pontosan ugyanitt, az Ofotértben vásárolt keretemre.

- Akkor hozott keretbe lesz - ejtve a hozott szót, majdnem a leprással egyenrangú szóként, én pedig közben elgondolkozom, hogy mégis mi a fenét csinálnék egy számomra nem használható szemüveggel, kenjem a hajamra?

- Akkor mutatom a lencséket - és máris egy olyan opciónál tartottunk, hogy olyan lencséket ajánlgatott nekem, amik annyiba kerültek, mint a szemüvegem kerettel együtt. Hát, itt kezdtem kellemetlenül érezni magam, tudjátok, hóvége, szemüvegre szánt összeg, szóval bátorkodtam megszólalni:

- A mostani szemüvegemben milyen lencse volt?

Kiderült, hogy a legolcsóbb, én meg mondtam, hogy akkor most is jó lesz az, erre kaptam egy olyan szájhúzogatást, hogy még kellemetlenebbül éreztem magam. Értem én, hogy ő biztosan kap jutalékot a forgalom után, egyszóval minél drágább cuccokra beszél rá valakit, neki annál jobb, de én meg az ilyen szájhúzogatások után tuti, hogy nem fogom többet betenni a lábam az Ofotértbe.

Kifizettem az előleget, mert azt mindenképpen ki kellett fizetni, csak azt akkor a szájhúzogatós csaj elfelejtette mondani, hogy a lencsék majdnem három hét múlva fognak elkészülni...Nevetséges. Én így duplán elkerülöm ezentúl az Ofotértet.

Itt még a régi lencsével. :)

Nemrég kiesett a fogamból a tömés, sőt igazából egyszerre több fogamból is kiesett a tömés.

Kértem időpontot a fogorvostól, kaptam is, elmentem betömték, de azért előtte a következő kellemetlen párbeszédnek kellett lezajlania:

- Mivel tömjük be? - így a fogorvosnő.

- Az ingyenes fehér töméssel. - válaszoltam én, nem sokat tudok a fogtömésekről az igaz, de annyit tapasztalatból igen, hogy a több mint tíz éve, a fogamban lévő ingyenes, iskolafogászaton csináltatott fehér tömés még mindig a helyén van.

- Jó lenne egy kicsit költeni is a fogakra - volt a válasza az én "kedves", nőnemű fogorvosomnak, de olyan tahó stílusban, hogy majdnem kicsúszott a számon, hogy bocs, hogy élek, de nem mondtam semmit, betömték a fogamat, s megegyeztünk, egy következő időpontban (amit egy hónappal későbbre kaptam), és abban is, hogy legközelebb a fizetős töméssel fogja megcsinálni.

Erre egy nappal a megbeszélt időpont előtt csörög a telefon, amit Anya vett fel, úgyhogy átadom neki a párbeszéd ismertetését:

Bea:

- Jó napot kívánok, önnek holnapra időpontja van a rendelőnkbe, azt szeretném megkérdezni, hogy áll-e még a dolog. - így az asszisztensnő.

- Igen, persze - mondom én.

- Ó, akkor le kell mondanom, mert a doktornő elfelejtette, hogy holnap négy osztály jön hozzá iskolafogászatra.

Ekkor még azt gondoltam, hogy nyilván akkor csak az aznapi időpontot szeretné áttenni későbbre, vagy másnapra, mert Zsófi kereken egy hónapot várt rá. De nem, megadott nekem két egy hónappal későbbi időpontot, hogy válasszak a kettő közül. Ekkor még nem teljesen fogtam fel a helyzet felháborítóságát, mondtam, hogy pár percen belül visszahívom.

Amit meg is tettem, de ekkor már hangot adtam felháborodásomnak, miszerint nem a mi hibánkból ugrott az időpont és mennyire méltánytalannak tartom ezt az eljárást. Az asszisztensnő csak hebegett, hogy sokan vannak meg ilyesmi, és hogy kérem-e az időpontot. Mondtam, hogy köszönöm nem, majd keresek másik fogorvost. És ami még szintén felháborított, hogy nem sűrű bocsánatkérésekkel hívott fel, hogy ez és ez történt, hanem még megkérdezte, hogy áll-e még a dolog. Ez mi!!?? Mert ha igen, akkor lemondom, te hülye. Valahogy így éreztem magam.

Zsófi:

Felháborító, hogy az ő hibájukból mondták le az időpontot, aztán egy hónappal később adnak csak egy újat, és számukra ebben semmi sincsen, az ő szavaikkal élve: más is ennyit vár. (Hát szerintem, mondjuk a jobban megfejhető osztrákok tuti nem várnak ennyit, de mindegy.) A fertődi Magic Dental fogászatról van egyébként szó, ahová szintén soha többé be nem teszem a lábam.

És nem értem, hogy aki egy ilyen testközeli orvosi szakmát választ magának, mint a fogászat, hogy lehet híján minden viselkedési normának az emberek irányában.

A harmadik, és egyben az utolsó mérgelődési pont az soproni Rossmann bolthoz köthető.

Hetek óta kajtatok egy sminkszivacsot, ami ráadásul a Rosmannnak egy saját márkás terméke, de ahányszor mentem, egyszer sem találtam még, ott a helye üresen, mellette minden van, de az a szivacs sosincs. És ugye itt vannak még a Lovely folyékony rúzsok, amit most a Rossmann agyba-főbe küldözgetett minden beauty-vloggernek és bloggernek, csak a boltokban nem lehet megvenni őket. Nem értem, hogy mi értelme van egy terméket promótálni, ha utána a reklám áldozatává vált személy nem tudja magának megvenni a boltban, mert nincs??!!

Már lassan ott tartok, hogy a Rossmanba se teszem be a lábam többet.
(Bea: Na, ezt nem tudom elképzelni. :D) 

- Ja és akkor, itt van még a fűnyírónk esete, amit kereken egy éve vettünk, kereken egy évig tartott a garanciája, és kereken öt nappal a garancia lejárta után romlott el úgy, hogy olyan sokat azért nem nyírtunk vele füvet. A Sparban soha ne vegyetek fűnyírót, se egyéb ilyesmit sem!

(Bea: Csakis a rövid garancia miatt. A Lidl-ben például 3 év egy olcsó hajszárítóra is.) 

De egyébként csupa móka és kacagás nálunk az élet, a héten még Az elromlott a bojlerünk, és így nem lesz melegvízünk című fejezet is újra beköszöntött az életünkbe. A probéma elhárításáért nagyon hálásak vagyunk Apának, aki az évek alatt panelkölyök létére, egész elfogadható ezermesterré vált. (igaz, sosem tudja megjegyezni, hogy hová tette a csavarhúzóit, most is egy újat kellett vennie.)

A hét egyik vicces párbeszédével búcsúznék tőletek.

- Jaj, Zsófi hogy összevizelte az ágyat! - így Apa.

- Összevizelte, mivel? - kérdezte Anya, mert hát ugye a kicsi lánya csak felnő lassan, és elég szürreális lenne, ha csak úgy összevizelné az ágyat.

- A nagy hülye fejével! - hangzott Apa elegáns válasza, amin hatalmasat röhögtünk, szeretek vizes hajjal Anyáék szobájában garázdálkodni, most mit csináljak?

Bea: Nekem is eszembe jutott egy ilyen vicces szösszenet Apa és Zsófi tolmácsolásában. Valamin összekülönböztek, Apa beduzzogott, Zsófi pedig miután eltelt az öt perc belátási idő, hogy jééé, tényleg én lehettem a hibás, ment is kiengesztelni. Ezt hallom:

- Apaaa, bocsássál máááár meeeeg!

- El vagy bocsájtva - így apa.

- Apaaaa, én nagyon szeretlek!

- Akkor húzzál el legalább olyan messzire, mint amennyire szeretsz!

Némi csend után, Apa megszólal:

- Gyorsan elalszok, hogy ne tudjunk megint összeveszni.

Még valami, amit talán itt a blogon még nem említettünk. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a moly.hu Merítés Molyfaggató rovatának szerkesztői lettünk, az első Molyfaggatóban könyvtáros és könyvesbolti eladó molyokat faggattunk. Olvassátok el, nagyon viccesre és érdekesre sikerült, amit ezúton is mégegyszer köszönünk az interjúalanyainknak.

A Molyfaggatót IDE KATTINTVA olvashatjátok el.

Hamarosan pedig megjelenik a következő Merítés, ebben pedig nagyon sok érdekes és izgalmas dolog mellett a Molyfaggató, amelyben ezúttal külföldön élő molyokat faggattunk a nagyvilágról, könyvekről és az életükről. Nagyon köszönjük nekik is, ismét egy fantasztikusan jó anyag állt össze a közreműködésüknek köszönhetően.

Legyen szép jövő hetetek!

Zsófi és Bea