Blogfaggató Patat Bencével

Mai bejegyzésünkkel reményeink szerint útjára indítunk egy új rovatot is, amelyben interjúkat olvashattok majd olyan emberekkel, akik közreműködtek a csodálatos könyvek elkészítésében. A rovat címét a Moly Merítésben lévő Molyfaggató rovatunk ihlette. :)

Patat Bence  /© Dmitri Kotjuh/

Nemrégiben olvastam Jussi Valtonen finn író és pszichológus, Nem tudják mit cselekszenek című könyvét. A könyvről írt véleményemet IDE KATTINTVA elolvashatjátok.

A könyv története azóta is sokszor eszembe jut, meglehetősen emlékezetes, nyomot hagyó olvasmány. Finnországban díjakat és nagy sikereket hozott a szerzőnek ez a könyv. Patat Bence fordítónak és a Cser Kiadónak köszönhetően foghatjuk kezünkbe és olvashatjuk mi, magyar olvasók is a könyvet. 

Azt gondolom, hogy egy magyarra fordított könyv sikerében nagy szerepe van a fordítónak is. Merészen megkockáztatom, hogy akár 50-50 % is lehet a szerző-fordító hatása, szerepe egy könyvben, ugyanis egy nem túl jól sikerült fordítás, nem odaillő szóhasználatok, a hétköznapi életben nem túl gyakran használt szavak, és a könyvben maradt sok idegen szó, eléggé - ha nem teljesen - el tudja rontani az olvasási élményt.

A Nem tudják, mit cselekszenek című könyv egy remek fordításban került a magyar olvasók elé, ami arra késztetett, hogy egy kicsit jobban utánajárjak, hogyan készül egy könyv fordítása, mit lehet tudnunk a fordítóról, Patat Bencéről.

1. Minden ember másként láthat egy könyvet, mást gondolhat fő mondanivalójának. Szerinted miről szól ez a könyv?

Szerintem sokat elárul egy (jó) könyvről, ha nem lehet két mondatban összefoglalni, miről szól. Erre a könyvre ez különösen igaz. De hogy valamit azért válaszoljak is: korképnek és kórképnek tartom. Egy rémisztő jövőképről, amely tulajdonképpen már valósággá is vált.

2. Hogyan kell elképzelni egy fordítót munka közben?

A fordító ül a számítógép előtt és veri a billentyűket. Mára a papíralapú szótárak is megfogyatkoztak körülöttem, jobbára internetes szótárakat használok.

3. Mi volt az első lefordított munkád?

Az első, általam fordított könyv 2002-ben jelent meg. Egy izlandi gyerekkönyvről van szó, Þorvaldur Þorsteinsson Hívj csak nyugodtan Bobónak! című művéről.

4. Hogyan kerültél kapcsolatba a finn nyelvvel, mi volt, ami felébresztette benned a nyelv iránti vonzódást? 

A Veres Pálné gimnázium kórusával jártam először Finnországban, 1991-ben, és az a 10 nap eléggé meghatározó nyomokat hagyott bennem. Idővel aztán elkezdtem finnül tanulni, megismerkedtem finnekkel és más északiakkal, végül az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján kötöttem ki.

5. A könyv nagyon sok mindenről szól, fontos szerepet kap benne a technika, az, hogy merre haladhat a világ. Te milyen kapcsolatban vagy a mai technikai vívmányokkal, illetve a világhálóval? 

Ha tetszik, ha nem, a technológia a mindennapjaink részévé vált. Együtt kell élnünk vele, és meg kell birkóznunk a hátrányaival is.
Én is megpróbálok élni az előnyeivel, a függőség megelőzésére pedig annyit tudok tenni, hogy időről időre tartok egy kis internetböjtöt. Leginkább úgy, hogy elvonulok a természetbe, ahol eszembe sem jut, hogy bármire használnom kellene az okostelefont. Ez valamelyest a gyerekkoromat idézi, amikor telefonja sem volt mindenkinek.

6. Mit lehet rólad tudni, mint magánember?

Lassan 20 éve szakfordítóként dolgozom, a műfordítással „csak” szenvedélyből foglalkozom. Feleségem, aki szintén fordító, mindig az első számú lektorom. Két tizenéves lányom van, akik az átlaghoz képest talán valamivel többet olvasnak, a nagyobbik most éppen az írással kacérkodik. Kórusban énekelek, sokat biciklizem, jógázom, és igyekszem minél több időt a természetben tölteni.

7. A könyv címe, Nem tudják mit cselekszenek egy bibliai utalás, de akár az is lehetne, hogy "Mentsük meg a világot". Szerinted, mi kisemberek mit tehetünk a világ megmentéséért?

Próbálok mindig optimistán hozzáállni a dolgokhoz, de sajnos sokszor úgy látom, hogy globálisan teljesen kicsúszott az ember kezéből az irányítás. Szerintem annyit tehetünk, hogy helyi szinten mindenki igyekszik rendet tartani (átvitt értelemben is), hogy a gyerekeink ne csak egy romhalmazt örököljenek tőlünk. De sajnos még ott sem tartunk, hogy ezt mindenki felfogja.

8. Hogy kell elképzelni a fordítás menetét? Először elolvasod egészben a könyvet, majd elkezded fordítani?

Elolvasás után látok neki a fordításnak. Minden könyvben vannak apróságok, amiket csak anyanyelvi beszélőkkel lehet tisztázni, szerencsére tudok kitől segítséget kérni. A kész (illetve félkész) fordítást odaadom a feleségemnek és többnyire egy profi fordító barátomnak is, ők majdnem mindig kiszúrják, ha valami nem stimmel a szövegben. Nekem is kell egy kis idő, mire friss szemmel tudom olvasni a saját fordításomat, és észreveszem a saját bicebócaságaimat. Aztán jön a kiadó szerkesztője, aki ideális esetben szintén alaposan átrágja magát a szövegen. De az a vicc, hogy akárhány embernek adjuk oda elolvasni, mindenki talál benne csiszolnivalót.

9. Szerinted olvasottnak kell lennie egy fordítónak? Te sokat olvasol?

Akár szakfordításról, akár szépirodalmi fordításról van szó, nem árt, ha a fordító találkozott már mindenféle szöveggel. De ez elkerülhetetlen is. Ritka az a fordító, aki úgy csöppen a műfordítói közegbe, hogy nem sok könyvet vett még a kezébe. (Ahogy egyébként feltehetőleg egy képkeretező is látott már festményeket meg grafikákat.)

Mindig olvasok valamit, de a polcok sajnos gyorsabban telnek az elolvasásra váró könyvekkel, mint ahogy „fogyasztani” tudnám őket.

10. Milyen nyelveken olvasol? Van-e kedvenc nyelved? Milyen nyelveken beszélsz?

Leginkább magyarul és északi nyelveken olvasok, ritkábban angolul vagy németül is. A legotthonosabban talán a finn nyelvben érzem magam, nagyon szeretem a hajlékonyságát, azt, hogy a magyarhoz hasonlóan lehet játszani a szavakkal vagy a szóképzéssel.

A finnen, észten, norvégon és izlandin kívül (amelyekről műfordításra vállalkozom) angolul, németül, franciául és olaszul beszélek, illetve svédről és dánról is szoktam fordítani.

11. Három kedvenc könyvet mondanál nekünk?

Gyerekkoromban például Bálint Ágnes: Egy egér naplója
Mostanában már inkább Lars Saabye Christensen: A féltestvér
Magyar szókincstár (mivel napi rendszerességgel forgatom)

12. Mennyire kap szabad kezet egy fordító? Te választod  ki, hogy mit fordítasz? Itt arra gondolok, hogy egy olvasási élmény alapján megkeresel egy kiadót, vagy a kiadó keres meg téged egy fordítandó könyvvel?

Kiadója válogatja. És valószínűleg nyelvfüggő is a dolog. Egyes kiadók maguk válogatják ki, mit fordíttatnak le, mások a javaslataimra hagyatkoznak, és vannak olyanok, akiknél mindkét megoldás működik. Az ún. „kis nyelvek” esetében a kiadók viszont nem (feltétlenül) tudják elolvasni az e nyelveken írt műveket, így csak közvetett információk vagy egy esetleg már megjelent (angol) fordítás alapján tudnak dönteni. Az ilyen nyelvekkel foglalkozó fordítónak ilyenkor fontos szerepe van a művek előszűrésében vagy véleményezésében, sőt nagyobb eséllyel fordíthat olyasmit, ami neki is tetszik.

13. Te kritikusabb szemmel olvasod a magyar nyelvre fordított könyveket, észreveszed-e az esetleges fordítói hibákat? 

Ez elkerülhetetlen. Én legalábbis nem tudom félretenni, hogy a nap nagy részében szövegekkel foglalkozom.

14. Hogyan szeretsz a legjobban fordítani? Hallgatsz-e zenét közben, vagy a csendet szereted, esetleg a családod háttérzaját?

Nagy zajban nehéz koncentrálni. A csend a legbiztosabb alap, de a nyugodt hangszeres vagy számomra nem érthető nyelvű énekes zene nem zavar.

15. Szereted-e a finneket, milyen személyes élményeid vannak Finnországról? 

Micsoda kérdés! Finnországban – mint valószínűleg minden más „kis nyelvű” országban – azonnal szélesre tárulnak az ajtók, amint kiderül, hogy beszélem a helyi nyelvet. De a társadalmi szerkezet amúgy is olyan, hogy mindenkit egyenrangú partnernek tekintenek.

16. Vannak-e írói ambícióid? Rejt-e az asztalfiókod, laptopod saját írásokat?

Egyesek szerint minél többet fordít valaki, annál jobban megtanul írni. Még nem próbáltam, de nem tartom kizártnak, hogy egyszer csak eljön az a pillanat.

17. Mennyi ideig tartott lefordítanod Jussi Valtonen könyvét? Egy könyvet fordítasz-e egyszerre, vagy esetleg többet?

Elég vastag könyvről lévén szó, a munka mellett fél évembe telt. Nem fordult még elő, hogy egyszerre több könyvet fordítottam volna, de nem is tartanám szerencsésnek.

18. Melyik korban élnél szívesen és mivel foglalkoznál? :)

A 18. századi Franciaországban, és talán szakács lennék.

19. Szerinted mi a nyelvtanulás titka? Tudsz-e ajánlani egy jó módszert?

Nem tudom, van-e általános érvényű módszer. Szerintem fontos, hogy kezdettől fogva a minél tökéletesebb kiejtésre törekedjünk, és hogy merjünk megszólalni.

20. Melyik nyelvről szeretsz legjobban fordítani? Melyik a kedvenc fordításod?

Nem tennék közöttük különbséget. Nagy kedvencem Lars Saabye Christensen: A féltestvér, no meg ez a Valtonen-kötet.

Néhány  levezető villámkérdést is feltettem az interjú végén :)
- Ebook vagy nyomtatott könyv?
Nyomtatott.

- Kézzel írsz szívesebben vagy gépelsz?
Írnék én kézzel, de utána be kellene gépelni.

- Mi volt életed első elolvasott könyve?
Talán Marék Veronika valamelyik Boribon-könyve.

- Mit olvasol most?
Guðrún Eva Mínervudóttir izlandi szerző Raszputyin szakálla c. regényét.

- Van-e háziállatod?
Remélem, nincs :-)

- Legrosszabb tulajdonságod?
Makacsság.

- Mit szeretsz magadban a legjobban?
A hatékonyságot.

- Egy kedvenc író, film és zene?
Író: a sok közül például Parti Nagy Lajos, film: Minden reggel, zene: J. S. Bach: Magnificat.

Nagyon szépen köszönöm Patat Bencének az interjút, sok remek fordítást kívánok még, jó pihenést és kikapcsolódást a nyárra.

Bea