Verseskötetről, versekről mindig nagyobb kihívás írni, mint egy regényről, egy történetről. Sokkal nehezebben tudok hozzákezdeni, mert nagyon gondolkodom azon, hogyan írjam le azokat az érzéseket, amelyeket a versek adtak nekem. Mire gondoltam, mit láttam és mit éreztem, miközben olvastam a verseket? Mert, ha más olvassa el ugyanezeket a verseket, talán másra gondol, mást lát megjelenni, és más érzéseket fakaszt belőle.
Akárhogy is van a dolog ezekkel az érzésekkel, azt biztosíthatom, hogy Acsai Roland versei nem hagyják érintetlenül az olvasóit.
A kötet több részre tagolódik, először állatokká válunk, jegesmedvévé, madarakká, és mindenféle állattá, akik már lassan elveszítik helyüket ezen a földön, a bolygón, érezzük kétségbeesésüket, szomorúságukat, mert a verseket olvasva, mi most az állatok vagyunk és nem azok az emberek, akik ezt teszik velük. A természet és az állatvilág iránti hatalmas tisztelet és szeretet fejezete ez a rész.
"A legfinomabb ecset" című fejezetben azt mutatja meg a szerző, hogy mi, emberek, milyen gyönyörű érzelmekre is képesek vagyunk, olvashatunk emlékeiről, érzelmeiről, amelyben a főszerepet kislánya, Zsófi kapja. Gyönyörűek, szívet melengetőek, megindítóak ezek a versei (is). Megverseli közös kalandjaikat, állatkerti látogatást, tücsökciripelést, vágtató pónikat, beszélgetést rigókkal, denevért és medveorrot. Apai, csodálatos szeretet zúdul ránk ezekből a versekből.
Míg az állatos verseiből az élet szépsége és szomorúsága árad, addig a kislányának írott versekből a mindent felülíró, legerősebb, vigyázó szeretet, ami puha, biztonságos és megbízható.
Olvashatunk a szerző gyerekkoráról, szintén állatok szépségén és jelenlétén keresztül. Mindannyiunknak vannak szeretett emlékeik, amelyek ezen versek hatására életre kelnek, látjuk magunk előtt a csigákat, a kacsákat, a galambokat, a fecskéket, ahogyan utat nyitnak maguknak a szívünkhöz, és megnyitják gyerekkorunk kapuját.
És még mindig nincs vége, mert ekkor következett a Sólyomregény, amelyben egy sólyom megszületését, felnevelkedését, életét, szárnyalását, magányát és szabadságát kísérhetjük végig, több versen keresztül. Tulajdonképpen az élet körforgását láthattuk ezeknek a madaraknak az életén keresztül.
Acsai Roland szerelmes versei egyszerre hétköznapiak és mégis különlegesek. Hétköznapiak, mert akár velünk is megtörténhet, megtörtént már ez a csoda, ezért ismerősek ezek a lángoló érzelmek és szavak, ugyanakkor különlegesen bátor és szabad, hogy így ország-világ elé tárja szerelmét, érzéseit.
Végül Esumi és Asao története igazán rendkívüli volt. Egy modern Nó-dráma, ami egy ősi japán irodalmi forma. Ez sem szólt másról, mint a szerelemről, a feltétlen bizalomról, az emberről, az önfeláldozásról, a szeretetről. Szürrealisztikus, álomszerű történet volt, az érzelmek erejéről, a szerelem nagyszerűségéről.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése