Adrian és Stella. Egyik nagyon magas, a másik egy kicsit selypít. Mióta az eszüket tudják, barátok. A legjobb barátok. Stellát nem zavarja, hogy Adrian ennyire magas, ezért is hívja Egykilencvennek. Hogy elvegye a tény komolyságát, fontosságát, hogy ne foglalkozzanak vele a suliban sem, és Adrian szereti, hogy Stella így szólítja.
Egymás szomszédjában laknak, házukat egy közös terasz köti össze, Adrian és Stella itt nőtt fel ezen a teraszon, a teraszon álló rozsdás hintaágyon, ahol nagyon sok mesét olvasott nekik Stella nagymamája, Misses Elderly, akit nem mindig így hívtak, de egy naptól kezdve igen.
Adrian azért szívesen lenne egyhetven, és örülne, ha nem lennének mindig rövidek a pizsamái, és nem kellene mindig a körmét rágnia, lenne sok barátja, bár Stella maradna közülük mindig a legeslegjobb.
Az az este sem különbözött egy darabig a többitől, amíg észre nem vették, hogy a szemközti házba éjnek idején költözik be egy család. Ez csak azért volt érdekes azon kívül, hogy éjszaka történt, hogy ez a Három Halott Háza volt, mely első pillantásra teljesen ártalmatlan háznak tűnt, de hat év alatt három ember halt meg benne. Igaz, mindenféle erőszaktól mentesen haltak meg, de mégsem lehet véletlen, a házon átok ült, nem is vette meg hosszú évekig senki.
Aztán jön ez az éjszaka, és a család nemcsak a bútorokat cipeli be, hanem egy halottat is hordágyon. Adrian és Stella úgy érzi, hogy ennek a dolognak utána kell járni, ki kell deríteniük mi folyik itt.
És Adrian élete összeomlik. A szemközti házba egy Dato nevű fiú is beköltözik és Stella beleszeret. Itt kezdődik Adrian vesszőfutása, szenvedése, küzdelme a szerelmi bánattal. Ami csak azért meglepő és érthetetlen számára, mert azt sem tudta, hogy szerelmes Stellába.
Részesei lehetünk Adrian szenvedésének és azoknak a változásoknak, amelyeket ez a nem várt és ismeretlen érzés okoz benne, szinte elveszíti gyökereit, elveszíti saját magát és miközben próbálja megérteni mi történik vele, nem mindig a jó dolgokat választja, ezáltal kifordul önmagából. Stella mindeközben megismeri Daton kívül az egész szomszéd családot is, és szomorú történetüket is.
Végül Adrian is a szomszéd családban találja meg a megoldást, kapja meg az útmutatást, hogyan tovább.
Nem egy szokványos történet, egy erős barátság, egy viszonzatlan szerelem, egyáltalán nem tökéletes főhösökkel, valamint egy szomorú társadalmi témával, amelyet a szomszéd családban tapasztalhatunk.
Keserédes, szívet melengető történet, szomorúsággal és örömmel, szeretettel, együttérzéssel, toleranciával a főszerepben. Nagyon átütően jelenítette meg Adrian érzelmeit, a lelkében és szívében dúló viharokat, a családdal való kapcsolatát és összeomlását. Tetszett, szerettem, finom, érzékeny, szinte légies történet volt, impresszionista stílusban.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése