Kezdjük akkor a legelején, vagyis inkább a legvégén, ugyanis Sarah Lotz történeteiben mindig a legvégén vár minket a legnagyobb meglepetés.
A negyedik nap befejezése is pont ugyanolyan reakciókat váltott ki belőlem, mint az írónő előző könyve, a Hármak.
Az egész történet közben végig borzongsz, konspirálsz, aztán a könyv végén a legszívesebben bevágnád a sarokba a könyvet, de csak azért, hogy rögtön utánaszaladj, leporold és magadhoz öleld, s üres szemekkel meredve a világba gondolkozz a befejezésen, és azon, hogy a világ tulajdonképpen nagyon ijesztő hely, azzal a csomó felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan dologgal, amit mindig tartogat nekünk.
Na, de most már kezdjük tényleg a legelején a dolgokat. :)
A történetünk egy óceánjáró fedélzetén kezdődik, ami a Mexikói öbölben szeli a hullámokat, telis tele fura, hétköznapi, s idegesítő utasokkal.
A fejezetek több szereplő szemszögéből íródtak, így megismerhetjük Maddiet, a híres médium,Celine Del Rey asszistensét, Xaivert, a bloggert, aki Celine leleplezése céljából jött el hajóútra, Altheát, aki, mint stewardess végzi a munkáját a luxushajón, s nagyon nagy türelemmel rendelkezik a tehetetlen utasok kiszolgálása ügyében.
Megismerjük még Helent és Elsie-t, kezdetben két kedves öreghölgynek tűnnek, akik hajókáznak egy kicsit, de aztán hamar kiderül, hogy teljesen más indokok miatt vannak a hajón.
Rajtuk kívül is van még egy-két kiemelt szereplő, akiknek a szemszögéből kísérhetjük figyelemmel az utazás eseményeit, amik egy bizonyos ponton furcsa fordulatokat vesznek.
Az út negyedik napján ugyanis megáll a hajó. S a következő nap sem folytatja az útját. Az utasok elégedetlenkednek, senki nem tud semmit, még a hajó alkalmazottjai sem, a kapitány nem nyilatkozik, s a hajó hangszóróiból is csak információmentes, semmitmondó tájékoztatást kapnak, ami nem nyugtatja meg az utasokat.
A következő nap a hajó vízellátó rendszere mondja be az unalmast, s egy vírus is felüti a fejét a hajón. Az emberek pedig elfelejtenek viselkedni, s a hajón eluralkodik a káosz.
Bűz és mocsok van mindenhol, s mindenki csak magával foglalkozik, s a legmegdöbbentőbb dolog számomra az volt az egészben, hogy az emberek nemcsak egy borzongató thriller lapjain viselkednek így, hanem a való életben is hasonló magatartásformákat mutatnának.
A hajón furcsa hangokat hallanak, s még furcsább dolgokat látnak, Celine Del Rey elkezdi maga köré gyűjteni az embereket, s a hívőkből egy egész szekta áll össze, a történések gyorsan követik egymást, nem tudjuk, mit gondoljunk, és hogy mi fog kisülni ebből az egészből.
De aztán a könyv végén Sarah Lotz rádöbbent minket, jól tesszük, ha leginkább az ismeretlentől rettegünk, mert nem tudhatjuk, mi vár ránk ezután...
Tetszett a könyv, a történet folyamatosan sodort magával, én magam is ott voltam az óceánon hánykolódó hajón, s átéltem azokat a borzalmakat, amiket a szereplőink is, és minden oldal után újabb és újabb ötlettel áltam elő a végkifejletet illetően.
És igen, a befejezés... az ember gondolkodhat (no, meg borzonghat) rajta, az biztos.
8/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése