Nagy érdeklődéssel olvastam ezt a novellagyűjteményt, ugyanis Budapest nekem eddig kimaradt az életemből.
Nem azt mondom, hogy sosem jártam ott, mert voltam gyermekkoromban családi kirándulásokon, amikor megnéztük a főbb nevezetességeket, állatkertet, iskolai kiránduláson, ekkor a Parlamentben is tehettünk egy sétát, munkahelyi rendezvényen, amikor is a célobjektumon kívül nem sok mindent láttam, másik munkahelyi kiküldetésen, ahol a vonatról leszállva magamban kellett megtalálnom az úticélt (ez még a mobiltelefonok nélküli világban történt, térkép volt akkor erre a célra :D ), voltunk a tavalyi könyvhéten és ilyen-olyan egyéb más célokkal.
Pár éve még az ország legkeletibb csücskében éltünk, most pedig a legnyugatibb város közelében, tehát Budapest sosem volt számunkra gyorsan elérhető közelségben.
Most azonban, olvasva, amit leírtam, mindjárt ki is derül, hogy azért jó párszor voltam a fővárosunkban. Mégis egy kicsit távoli, ám annál érdekesebb helynek tűnik a szememben és ha éppen autóval átszeltük az országot, mindig kérleltem a férjemet, hogy menjünk keresztül a városon, mert imádok nézelődni, bámészkodni az autóból.
Így láttam egyszer-kétszer a nyolcadik kerületet is, rácsodálkozva az ott zajló életre, már amit átsuhanva láthattam belőle. És akkor e hosszú bevezető után el is érkeztem a könyvhöz, és meg is van az első indokom, hogy miért tetszett nekem annyira.
Pál Dániel Levente történeteivel bekukkanthattam úgy igazán, Budapest egy igencsak nevezetes részének az életébe, a hétköznapjaiba, megismerhettem az ott élőket, a balhésokat, a börtönből szabadultakat, és a leendő börtönlakókat, a lányokat, a hajléktalanokat, mindenféle népcsoport képviselőit.
Láthattam az élethez való hozzáállásukat, melyen hol mosolyogtam, hol megbotránkoztam, időnként sajnálkoztam és meghatódtam. Ültem padokon, utaztam buszokon, villamoson és álltam a kisbolt előtt. Ahonnan néha szaladni kellett, mert összetűzés volt készülőben, de volt olyan, amikor éppen belecsöppentem egy spontán utcai ünneplésbe.
Örömlányok és stricik, koldusok és gazdagok, verekedések és hétköznapi életképek, bűnözők és büntetlenek, lakáskereső külföldiek, harcosok klubja, rendőrök, egyetemisták, cigányok és nem cigányok, mindenki megtalálható ebben a kerületben.
Nagypapák, unokák és nagymamák, apák és anyák lakóhelye a nyolcadik kerület, amely akár olyan is lehetne, mint minden más kerület, valamiért mégis más. Sokszínűnek, izgalmasnak és megunhatatlannak tűnik, de én ezt annyira nem tudhatom, hiszen csak autóból és Pál Dániel Levente könyvéből ismerem.
Nagyon szórakoztatónak találtam a könyvet, igazán élvezetes és tartalmas volt, jó stílusban megírva.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése