Előre leszögezném, hogy én Lucinda Riley könyveit csak javíthatatlan romantikusoknak ajánlanám, bár javíthatatlan romantikusként is mindnyájan tudjuk, hogy az ilyen könyvek szívdöglesztő férfi főszereplői a valóságban nem is léteznek, s ilyen szemmel nézve a dolgokat, már nem is igazán mondhatjuk magunkat javíthatatlan romantikusnak! :)
A hét nővér sorozat nyitókötetében már megismerhettük a legidősebb nővért, Maiát, a mostani történeten keresztül pedig a következő nővért, Ally történetét ismerhetjük meg.
A könyvünk elején vitorlázunk egy kicsit, s szerelmesek is leszünk, aztán pedig visszarepülünk az időben, és máris Norvégiában találjuk magunkat az 1800-as években.
Én már felkészültem egy, A hét nővérhez hasonló történethez az események sorrendjét tekintve, erre Lucinda Riley gondolt egyet, s eltért az előző könyvben megszokott formától, és teljesen más irányban kezdte el a történetét, s ezzel a húzásával már sikerül is a könyv közepére teljesen összetörnie a szívünket. Nagyon tetszett ez a meglepő kiszámíthatatlanság.
Ally személyisége egyébként szintén magával ragadó, s csakúgy mint Maiát, őt is nagyon megszerettem, nagy sebességgel faltam az oldalakat, hogy megismerhessem a sorsának alakulását.
Mint már említettem, e kötet múltbéli szála Norvégiába repít el minket, ahol megismerjük Annát a fiatal parasztlányt, aki egy pillanat leforgása alatt belecsöppen a veszélyes nagyvilágba, ugyanis gyönyörűen énekel, a hangja segítségével pedig Kristiána ünnepelt szárja lesz.
Az előző rész szó szerint Rio egyik jelképének, a Megváltó Krisztus szobrának árnyékában játszódott, míg mostani történetünk egy híres opera, a Peer Gynt ősbemutatójának eseményei közepette bontakozik ki, s természetesen lesz itt minden, ami kell: szerelem, árulás és gonoszság, tehát érzelmekben és történésekben nincs hiány.
A történetnek egy bizonyos pontjára elérve, amikor minden visszatért a szokásos Lucinda Riley-s körforgásba, kényelmesen dőltem hátra, mert úgyis tudtam már mi fog történni. Félreértés ne essék, nincs nekem semmi gondom az írónő szokásos fordulataival, egy Lucinda Riley könyvhöz, mindig úgy térek vissza, mint ha belehuppannék egy kényelmes fotelba, egyszerűen tudom, hogy egy jó könyvet fogok olvasni a megszokott fordulatokkal.
De, itt jön a de. :) Ugyanis egy ponton én úgy meglepődtem az események alakulásán, hogy utána már nem is mertem semmit sem találgatni a végkifejletet illetően... :)
De azt elmondhatom, hogy ismét egy tartalmas és megható történettel volt dolgom.
A könyv végén egy kis ízelítőt is kapunk a következő rész történetéből, amit én már nagyon nagyon várok, ugyanis az Csillagról fog szólni, akit én már a legelső részben kinéztem magamnak. :)
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése