Könyvtári önuralom

Mostanában nagyon-nagyon sok olvasnivalóm gyűlt össze, de egy ilyen kis apróság miatt nem szeretnék a könyvtárba járásról lemondani. Ezért kompromisszumot kötöttem magammal, mert az, hogy bemegyek a könyvtárba és minden kezembe akadó, nekem tetsző könyvet kikölcsönzök, az már nem volt tartható állapot. Nem igazán szeretem listába rendezgetni az olvasnivalóimat, de a várólistámra imádok könyveket pakolgatni, így nem volt mit tenni, az e havi könyvtárlátogatásunk előtt listát írtam, s az alapján kölcsönöztem ki a könyveket.

A következő szempontok alapján válogattam ki a könyveket, amiket ki hoztam a könyvtárból:

1. Egy könyv az '1001 könyv amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz'  listáról:

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! - ezt a könyvet már 1001 éve el akarom olvasni.

Zadie Smith: Fehér fogak - tudom, arról volt szó, hogy egy könyv az 1001 könyv amit... listáról", de hát ez legyen a legnagyobb bűnöm.

2. Egy krimi a várólistámról:

Linda Castillo: Könyörgés - ennek a sorozatnak már tavaly olvastam az első részét (bejegyzés ITT), és mivel tetszett, ideje volt kihozni a folytatást.

3. Egy thriller a várólistámról:

Ruth Ware: Sötét erdő közepén - biztos, ami biztos, a krimi és a thriller műfajt különválasztottam egymástól, így legálisan és listahűen hozhattam ki az indokoltnál eggyel több könyvet.

4. Egy romantikus könyv a várólistámról:

Sarah Lark: Tűzvirágok ideje - történelmi, romantikus, Új-Zélandon játszódik, és már nagyon rég el akarom olvasni.

5. Egy sci-fi:

Isaac Asimov: Alapítvány - kedvem támadt sci-fi-ket olvasni, mert a tudományos-fantasztikus filmeket szeretem, de könyvben valamilyen oknál fogva hanyagoltam a műfajt, de ezen most változtatni fogok.

6. Egy ifjúsági könyv:

Aland Bradley: A jósnő kristálygömbje - ez a Flavia de Luce sorozat harmadik kötete, az első kettőt imádtam, ideje volt folytatnom. Meg amúgy is tudtam, hogy megyünk fel a gyerekkönyvtárba, és azt is tudtam, hogy onnan is fogok kihozni valamit, ezért ezt a lépést is előre megterveztem, hogy ne tűnjön meggondolatlan impulzus kikölcsönzésnek a dolog.

Na, hát itt kellett volna véget érnie a kis listámnak..., a hat az szép, kerek szám és az itthoni, olvasásra váró könyvek mennyiségét tekintve elegendő is lenne, de mivel tudtam, hogy hat könyvnél nem fogok megállni, ezért engedélyeztem magamnak egy bónusz kötetet is.

+Egy bónusz könyv: 

Matt Baglio: A rítus - érdekelt a téma, pár hete a boltban valaki megrendelte a könyvet, akkor olvastam el a fülszövegét, és döntöttem úgy, hogy én is elolvasom.

Jó, és itt be kell látnom, hogy visszaeső kölcsönzésmániás vagyok, ugyanis a szép kis, előre megtervezett listámnak van egy ilyen pontja:

+?:

Alice Hoffman: Átkozott boszorkák - már arra sem vettem a fáradtságot, hogy kitaláljak valami kamu listapontot, egy indokot, hogy miért hozom ki ezt a könyvet (mi másért, ha nem azért, mert el akarom olvasni - mondja a mániákusabb énem).

De van ám még egy utolsó könyv is a listámon, amit már csak a cetlim szélére tudtam felírni kis betűkkel, ez pedig Libba Bray Rettentő gyönyörűség című könyve.

S akkor még itt van egy Truman Capote novelláskötet, amit minden önuralmamat megtagadva kaptam le a polcról...

Nyomtassék a homlokomra nagy betűkkel, hogy BŰNÖS, azt hiszem muszáj lesz csatlakoznom az anonim mániákus könyvkölcsönzők klubjába, mert ugye így a bejegyzésem végére, maga a bejegyzés címe is hitelét vesztette...  :)

Zsófi

Bea:
Muszáj elmesélnem, hogy történik ez az én nézőpontomból:

Szinte mindig együtt megyünk könyvtárba. Amikor én még a kölcsönzőpultnál álldogállok és várom, hogy visszavegyék a könyveket, Zsófi már elsomfordál valahová. A soproni könyvtár régen azt hiszem, hogy egy iskola volt, ezért több teremben vannak a könyvek. Az egyik teremben A-H-ig mondjuk (nem emlékszem pontosan), a másikban I-Z-ig. A harmadik, hatalmas nagy teremben a szakkönyvtár és az idegen nyelvű, ismeretterjesztő, kreatív, szakács- művészeti és egyéb könyvek vannak, a negyedikben a zenei témájú könyvek, egyben a lemez-, cd-, hangoskönyv- és dvd kölcsönző részleggel. Az emeleten van a gyermek- és ifjúsági részleg és az olvasóterem. Mostanában a zenei részleget kihagyjuk, de régebben rendszeresen kölcsönöztünk filmeket és bakelitlemezeket is, valamint az olvasóterembe sem szoktunk járni.

Szóval ott tartottam, hogy míg én a kölcsönzőpultnál várok, addig Zsófi elhúzza a csíkot. Amikor végzek, én is elindulok összeszedegetni az én - tényleg kis - listámat, aztán Zsófi keresésére indulok, teremről teremre járva. Igazából már nem is Zsófit keresem, hanem azt az őrült nőszemélyt, aki olyan toronymagasan pakolta fel a két kezébe a könyveket, hogy a feje már ki sem látszik mögüle és cirkuszi akrobatákat megszégyenítő ügyességgel próbálja egyensúlyban tartani, ne adj isten még egyet-kettőt felpakolni a tetejére. Amikor meggyőzödöm róla, hogy valóban az egyszem leányzóm rejtőzik a pisai ferdetoronynak tűnő könyvek mögött, akkor határozottan a kölcsönzőpult felé terelem, és bár nagyban forgatom a szemem, hogy mennyire dilis, de a szívem mélyén örülök, hogy ennyire örökölte, vagy eltanulta tőlem az olvasás szeretetét. Igaz, az önuralmat még gyakorolnia kell. És nemcsak a könyvtári kölcsönzés terén. :D:D