16 évesen elolvastam az Elfújta a szél című könyvet, s a könyv végére érve teljesen elvesztem, ott abban a pillanatban el akartam kezdeni elölről, mert egyszerűen nem tudtam elképzelni a napjaimat Scarlett és Rhett nélkül. Az ő szerelmük örök, abban megegyezhetünk, ám miután a rózsaszín ködöt elhessegettem a szemem elől, megállapítottam magamban, hogy észak és dél helyzete nem lehetett ilyen romantikusan egyszerű.
Nem sokkal később elolvastam a Tamás bátya kunyhóját is, ami után kialakult egy vonzódásom Amerikának ezen témával foglalkozó regényei iránt. Feketék és fehérek, szegregáció, megalázottság, kegyetlenség és embertelen bánásmód, mindez egy civilizáltnak mondott társadalomban.
De a sok rossz mellett mindig ott volt a szeretet és emberség is, talán mégis csak van remény?
A könyv eleje gyanúsan idilli volt, Alabama, meleg és fülledtség, fehér kerítések, nagy házak és azáleák. Gyerekcsínyekkel teli nyarak, öröm és nevetés.. Scout, Jem és Atticus Finch eszméletlen figurák voltak, csakúgy, mint a könyv többi szereplője.
Aztán az idilli kezdés után kiderült, hogy ez a könyv végtelenül emberi, tele van gyűlölettel, gonoszsággal, ostobasággal, gyávasággal, ugyanakkor szeretettel és ártatlansággal is, s reménnyel egy jobb világ felé.
A felnőtt, kegyetlen világ eseményeit, gyerekek szemén kísérhetjük nyomon, láthatjuk, amint halálra ítélnek egy ártatlan embert, csakis a bőrszíne miatt.
A gyerekekkel együtt nekünk is megszakad a szívünk a világ kegyetlensége feletti bánatunkban.
Nem tudom, miért vártam olyan sokáig ezzel a könyvvel, miért halogattam eddig az elolvasását, ha ti is ezt teszitek már régóta, akkor ideje szépen a kezetekbe vennetek!
U.i.:
Még régebben, egy young adult könyvben (úgy rémlik az Én, Earl, és a csaj, aki meg fog halni-ban) folytattak eszmecserét a könyvről középiskolások, mert ugye ott kötelező, és a könyvben a színesbőrű diákoknak egyáltalán nem tetszett a könyv, azt mondták, hogy ez a regény is csak a fehérek felsőbbrendűségét magasztalja... hát, be kell valljam, ez mindenképp egy megfontolásra érdemes nézőpont.
10/10
Drága Alice Hoffman, én nem is tudtam, hogy az élet ilyen varázslatos! :)
Avagy, ha egy szerzőnek nem tetszik az egyik könyve, mindenképpen adj még neki egy esélyt alcím. :)
Alice Hoffmantól egészen ezelőttig, még csak a Gyönyörű titkok múzeuma című könyvet olvastam, aminek a stílusa és hangulata figyelemre méltó volt, ám mivel a történettel volt egy-két apró problémám, így nem sikerült elvarázsolnia.
Valami oknál fogva nemrég mégis kihoztam a könyvtárból az Átkozott boszorkákat, talán éppen az előbb említett stílus miatt, és most ott tartok, hogy Alice Hoffman összes magyarul megjelent könyvét el akarom olvasni, most azonnal (aztán pedig kezdeném elölről az összeset) :).
Ugyanis az Átkozott boszorkák fantasztikus volt, mind a stílus. mind a történet szempontjából! :)
A filmet nem láttam, de a könyv után egyelőre nem is tervezem megnézni. A könyv címe egyáltalán nem illik a könyvhöz, az ne tévesszen meg senkit.
A könyvben az Owens nővérek sorsát, életét követhetjük végig kislány koruktól egészen a nővé válásukig. S ez az út, tele van varázzsal, csodával és szerettel. Sally-vel és Gillian-nal együtt leszünk szerelmesek, édesanyák, sírunk és nevetünk, és veszekedünk, de közben azt sem hagyjuk, hogy csak úgy elrohanjon mellettünk az élet. Imádtam az írónő csodás, semmihez sem fogható stílusát, ahogyan elmesélte ezt az egyszerű, de nagyszerű történetet.
10/10
Zsófi
Az Átkozott boszorkákat nagyon szeretem filmben. Bármikor meg tudom nézni. :)
VálaszTörlésNa, már nagyon kíváncsi vagyok arra is! :) :) zs.
TörlésNagyon örülök, hogy a Ne bántsátok a feketerigót c. könyv ennyire tetszett, és hogy bátran ajánlanád elolvasásra! Már régóta várólistás a regény, de most meghoztad a kedvemet hozzá. A közeljövőben biztosan sorra kerítem! ((:
VálaszTörlésKíváncsian várom majd mit írsz róla, örülök hogy így felcsigáztalak! :) :) zs.
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett az Átkozott boszorkák, nekem az egyik kedvenc regényem és a zsánerért is oda és vissza vagyok :) Azt pedig nem csodálom, hogy nem tetszett a Gyönyörű titkok múzeuma. Nekem az újonnan megjelent magyar könyvei nem jöttek be (szerintem a fordítás miatt se), és azóta inkább angolul olvasom a regényeit :) Imádom!
VálaszTörlésUI: Elkezdtelek követni titeket :)
Na, akkor a régebbi könyveire fogok rászállni! :) :) Most, hogy mondod a Gyönyörű titkok múzeum esetében tényleg lehet valami ebben a fordítás dologban is.
VálaszTörlésUI:Nagyon örülünk neki, hogy ránk találtál! :) :)
Zsófi